Dorottya Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene című művére készítette esszéjét.
A nevem Kovács Dorottya, 16 éves, átlagos gimnazista vagyok. Az írás az életem; ez az, amiben igazán önmagammá válhatok. Bizonyára minden ember számára van egy mentsvár, egy segítség, egy „adu ász”. Olyasvalami, amihez mindig fordulhat, ami mindig jobb kedvre deríti, vagy éppen kiélheti benne minden fájdalmát. Amiben önmagára lelhet, fontosnak és értékesnek érezheti magát. Ezt csak tetézi, ha ez a csoda egy alkotási folyamat; valami, amely által csodát teremthetünk. Adhatunk egy cseppnyi értéket a világnak, egy apró adományt. Magam részéről az írást egy ilyen ajándéknak tekintem. Köszönettel tartozom tehát ezért a csodáért, valamint minden kedves olvasóért, akik a rohanó világban is figyelni tudnak pár percre egy-egy alkotásra.
