Eredetileg német nyelvtanár édesanyja akart ír sztepptánctanfolyamra járni. Ő csak elkísérte, de a táncóra első öt perce után rájött: számára ez az igazi! Tizenhárom éves volt akkor. Két éven át azután egyetlen foglalkozásról sem hiányzott… Édesapja Gyulai István, az ismert televíziós sportkommentátor másfél évtizeden át a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára is volt. Júlia így nyolcéves koráig Londonban és Monte-Carlóban élt, cseperedett, folyékonyan beszél angolul, franciául, édesanyja révén pedig németül. Ő a család negyedik, legkisebb gyermeke, tizenhat éves volt, amikor édesapja elhunyt.
Tánctudását gimnazista korában Dublinban fejleszthette tovább, egy ír sztepptánctársulat, a Rhythm of the Dance próbáit látogathatta. Idővel a Madách Musical Tánciskolában tanult balettozni, közelebbről is megismerte a modern táncokat, az érettségit követően felvették a Táncművészeti Főiskolára, modern tánc szakra. Két év után átigazolt a főiskola koreográfus szakára, Bozsik Yvette osztályába. „Yvette-től megtanultam, hogyan lesz gesztusértéke a mozdulatainak, miközben nem válik egyszerűvé és illusztratívvá. Olyan, mintha folyamatosan az életet koreografálná, a hétköznapiságot képes megfogalmazni, átvinni a tánctechnikába, s ezt a világon senki nem tudja így megcsinálni.” 2014-ben megszerezte a főiskolán a modern tánc diplomát, s 2016-ban végzett koreográfusként.
Coincidance nevű társulatát két alkotótársával, Székács Zsófiával és Potornai Norberttel hívta életre; eredetileg csak egy céges ünnepségre kértek tőlük táncot, ebből nőtt ki a ma huszonhárom táncost számláló együttes. „Az ír sztepptáncosok körében teljesen szokatlanul, kezdetben éppen csak megmozgattuk a kezeinket, mozgásba lendült amúgy merev tartású törzsünk is, s mindezt rendhagyó zenével párosítottuk.” Megszületett a kortárs tánc és az ír sztepp ötvözete. „Az ír sztepp a maga karakán ritmusvilágával, a modern kortárs vonal pedig lágy szenvedélyességével jól kiegészíti egymást. A furcsa párosítás különös harmóniát hoz létre, és ebben sok lehetőség rejlik” – mondja. Ma már négy általa koreografált, önálló produkcióval több színházban is látható az együttes, Kecskeméttől Budapestig.
Úgy érzi, a társulatnál most jött el az idő, hogy végleg profivá váljon. A La femme 50 tehetséges magyar fiatal program lehetőséget adhat arra, hogy további tanácsokat kapjon, mind a művészetben, mind pedig a társulatvezetésben. „Szakmailag éhezem az objektív, jóindulatú véleményekre előadásainkról, mert ezek a visszajelzések tovább segíthetik fejlődésemet.” Bán Teodóra pedig ehhez ideális mentor.
Mentor: Bán Teodóra
Felgyorsult, kihívásokkal teli világunkban ma már nem elég a szakmai felkészültség, a kiemelkedő tehetség. Csak azok számára nyílnak meg az ajtók, akik önmaguk értékeivel, adottságaival tisztában vannak, önmagukról reális képet alkotva, formálva tudják magukat elhelyezni és elfogadtatni környezetük azon területein és azon személyeknél, akik megálmodott céljaik megvalósításában befogadók, teret, a fejlődéshez közeget és lehetőséget tudnak biztosítani.
