Édesapja is fafaragó népi iparművész, így beleszületett abba a világba, amely később számára is meghatározó lett. De ehhez kedv, tehetség és szorgalom is kellett. A kedv hamar megjött a gyerekkori első sikerek révén: ott téblábolt a nyíregyházi családi műhelyben, és az esztergagéppel látványos tárgyakat hozott létre – persze szülői felügyelet mellett. Repülőgép- és hajómodelleket épített magának. Serdülőkorban már látszott a tehetség is: „Fakivágáskor megtetszett egy rönk, és egyből megláttam, milyen érdekes formájú széket lehetne készíteni belőle.” Ekkorra már megismerte a műhely összes szerszámát, nagyobb gépeit. A faipari szakközépiskolában a szorgalommal páros tehetség Vándorlegény-díjat is érdemelt.
Az érettségit és a technikusi vizsgát követően a „vándorlegény” a fővárosba érkezett szerencsét próbálni. Egészen a Falk Miksa utcáig, a galériák, antik üzletek utcájáig jutott, ahol bútorokat újított fel. A restaurálás során minőségi asztalok, vitrinek fordultak meg keze alatt, munkái során egyszerre tanult és alkotott. Négy év elteltével visszahúzta szülővárosa, Nyíregyháza, és hazaköltözött. Előbb egy faipari céghez állt be középvezetőnek. „Amikor meguntam, hogy mások profitálnak a munkámból, saját vállalkozást alapítottam.” Ennek már öt éve. Azóta párjával házat vásárolt, ahol egy saját kis műhelyt is berendezett, a nagy gépek apja telephelyén találhatók. „Papám a mentorom, mindent tőle tanultam fafaragásban. Ma is együtt beszélünk át egy-egy munkát, de a megvalósításba nem szól bele. Az asztalosmunkáknál viszont ő kéri ki a tanácsomat.”
Lekopogja, van bőven megrendelése. Bútorokat újít fel, sokféle famunkát készít a kerti sütőháztól a bonyolult komódig. Egyre híresebbek tömör fából készült organikus bútorai. „Úgy komponálom meg őket, hogy dinamikájuk, ritmusuk semmilyen környezetben ne hasson idegennek.” Érzékeny az újdonságokra, az új gépekre, szerszámokra, mint említi, a faiparban mindig vannak új kötéselemek, csiszolóeszközök, melyek használata megkönnyít számára egy-egy munkafolyamatot. Így ha megteheti, meg is vásárolja őket. Ha pedig egy munkafolyamatra a piacon nem talál megfelelő eszközt, akkor azt megtervezi, elkészíti, vagy legyártatja. Legutóbb egy 1955-ös Bentley belsejét kellett restaurálnia. „A műszerfallal gondok voltak, a furnért nem tudtam megfelelően felrakni, ezért készítettem egy speciális vákuumos eszközt, így meg tudtam oldani a feladatot.”
Munkájának, kreativitásának 2014-ben Junior Prima Primissima-díj lett a jutalma. Tagja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Népművészeti Egyesületnek, hat éve megszerezte a népi iparművész címet is. Művészi munkáiban nem a díszítő faragásra, hanem a tárgy formájára helyezi a hangsúlyt. A La femme 50 tehetséges magyar fiatal programtól azt várja, hogy megismerjék őt és hivatását, melynek révén a fafaragás, a bútorkészítés organikus vonala is előtérbe kerülhet.
Mentor: Ertl Péter
Rádi László keze alatt egységet alkot a tradíció és a művészet. Olyan tehetség, aki két lábbal állva a földön egy hagyományos mesterséget művel, és ezt a művészi megfogalmazás egy magas szintjéről teszi. A fa egyszerre praktikus és misztikus formát kap kezei által.
