Hatévesen azzal ment az első gitárórára, hogy a legjobb szeretne lenni. Az elszántság kitartott, egyenes út vezetett a Bartók Konziba, majd a Zeneakadémiára. „Másodévben egyszerre úgy éreztem, hiányzik valami: másfajta szellemi kihívásra is vágytam. Emlékszem, kicsit félve álltam oda Eötvös József tanszakvezető úr elé, hogy elmondjam, a gitárral párhuzamosan jogot is szeretnék tanulni, de meglepően pozitív volt a fogadtatás. Kicsit lutri volt a jogi kar, nem tudtam pontosan, mire számíthatok, de olyan jól alakult, hogy beleszerelmesedtem a jogba.”
Már másodévben felvették a Fővárosi Törvényszékre, később pedig a Fővárosi Ítélőtáblára jogászgyakornoknak. A zenei versenyeket felváltották a jogi témájúak, az Országos Andrès Segovia Gitárverseny első díja mellé újabbak társultak: megnyerte az EU Negotiation Moot Tárgyalási Szimulációs Verseny Tanácsi Napját, ahol tagállami képviselőként kellett érvelnie – a díjjal brüsszeli tanulmányút járt –, és második lett az Országos Büntetőjogi Perbeszédversenyen. „Közben a zenéből sem szerettem ki. Úgy érzem, a két terület kiegészíti egymást, a zene egészen másfajta tanulási folyamatot, más gondolkodásvilágot igényel, mint egy jogszabály. Egymáshoz viszonyítva mindkét terület kikapcsolódás a számomra.”
Dönteni kellett azonban, hogy a zenét vagy a jogot fogja teljes erőbedobással művelni. „A gyakornokidőm alatt több bírót is volt szerencsém megismerni, akiknek az egyénisége nagy hatást gyakorolt rám – így Czine Ágnes alkotmánybírót. Azóta is arra készülök, hogy bíró lehessek, mert a bíró hivatalból független, ugyanakkor emberekkel foglalkozhat, emberi sorsokról dönthet.”
Az, hogy mennyi minden érdekli a jogon belül is, megint csak a nyitottságát bizonyítja: a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumában, ahol most dolgozik, elsősorban klasszikus vagyonjoggal foglalkozik, de a családjog, valamint a büntetőjog is érdekli, PhD tanulmányát pedig az igazságszolgáltatás államhatalmi ágakon belül elfoglalt helyéről írja, Cservák Csaba irányítása mellett. „A tanítás is nagyon fontos számomra, tizenkilenc éves korom óta tanítok zeneiskolában, és most, doktorandusz hallgatóként elkezdtem az egyetemen alkotmányjogból is órákat adni.” A zsúfolt életbe havi egy-két koncert is belefér, a legszívesebben templomban játszik, hol egyedül, hol menyasszonyát kíséri, aki énekművész.
A gitárját többnyire az irodában tartja. Munkaidő után sokszor maradnak a kollégákkal zenélni egy kicsit, akik között több amatőr zenész is akad. Felléptek már például a karácsonyi gálán a Kúria dísztermében. Zene és jog ugyanis nem áll egymástól olyan messze: „mindkettő az egyensúlyt próbálja megteremteni, csak az egyik hangokkal, a másik pedig szavakkal”.
Mentor: Dr. Darák Péter
János sokoldalú tehetség, aki - talán zeneművészi pályafutásából is adódóan - igényes az összhangra.
Külön örömöt jelent számomra, hogy jövőjét a bírói pályán képzeli el, amely nem nélkülözheti a felkészült, széles látókörű jogász értelmiségieket.
