Kerényi Sándor oboaművész-tanár, ny. főiskolai docens, az Oboás Társaság Alapítvány egyik alapítója, országos kuratóriumának tagja, tehetségpont-kapcsolattartó, mentor, aki meghatározó művészi és pedagógiai munkássága alapján, az egész magyar hangszeres képzés, s ezen belül az oboapedagógia meghatározó személyisége.
Sokrétű feladatvállalása révén kulcsfontosságú, hiánypótló és jelenleg is folyamatos szakmai tevékenysége alapján javasolja az oboatanárok országos testülete, és nevükben Alapítványunk kuratóriuma a megjelölt kitüntetésre.
Művész-tanár úr zenekari, szakmai tapasztalatait a MÁV Szimfonikus Zenekar szólamvezető I. oboás művészeként szerezte, 1960-tól 1993-ig, (mintegy 33 éven keresztül), melyet sokrétűen konvertált át a pedagógiai, didaktikai munkájába, és ezt mintegy 43 éves pedagógiai munkájában kamatoztatta. Azon kevesek közé tartozik, aki a képzés minden szintjét közvetlenül, saját tapasztalatából ismeri, így a folyamatos fejlesztő, tehetségépítő, gondozó munka minden elemét kellő alapossággal, didaktikai rálátással fejleszthette.
4 év alapfokon (Békéscsaba, Cegléd), 19 év középfokon (Miskolc), 20 év felsőfokon (Budapest: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) a tanárképzésben szakmai tevékenysége meghatározó jelentőséggel bír a magyar oboapedagógiában. Tudva levő, hogy a felsőfokú képzésben személyét megelőzvén félévszázados elmaradásban „vegetált” e hangszer tanár- és utánpótlás képzése, melyet teljesen új alapokra kellett helyezni, mind didaktikai, mind tananyag-szerkezeti szemléletváltás vált időszerűvé: mindezt 2 évtized alatt a felsőoktatásban dolgozó Kerényi Sándor 1987-től 2007-ig példaértékű eredményességgel, tanárgenerációk felnevelésével épített fel.
A képzés didaktikai innovációit saját jegyzeteinek közreadásával valósította meg, melyben a módszertani fejlesztés mind a légzés, hangindítás, memorizálás pedagógiai gyakorlatának fázisaira egyaránt kiterjedt. www.oboa.hu
Hangszerismeret OBOA szakkönyve - elsőként a hangszertanítás gyakorlatában - egyetlen alapja e tantárgy tanításának az alapfokú művészetoktatás országos intézményhálózatában.
Szakmai eredményességét, országos találkozók, a főiskolai és egyetemi képzésben résztvevők országos versenyeinek megszervezésével terjesztette, adta közre, s kivételes szervező tehetsége révén kohéziót teremtett az ország felsőfokú képzésében résztvevő tanárok és növendékek körében.
Feladatvállalása itt nem állt meg: a felsőfokú képzés számára a kortárs irodalom repertoár-bővítését is lehetővé tette azáltal, hogy kötelező darabként kiváló magyar szerzők (Balassa Sándor, Huszár Lajos, Madarász Iván) 1-1 új művet komponáltak az egyes versenyekre. A szerzők kéziratait közel 70 évesen saját kezűleg számítógépen szerkesztette - a kortárs kottakép igen összetett kottagrafikai igényeit is teljesítve - kottaszerkesztő programmal s terjesztette az ország minden régiója számára.
Figyelme kiterjedt tanárjelölt növendékeinek munkaterületére, az alapfokú képzés metodikai, tananyag-szerkezeti hiánypontjaira is. A hiányos, a tehetségfejlesztés egyes fokozataihoz alig, vagy egyáltalán nem illeszkedő tananyag, etűd-, illetve előadási darab repertoár példanélküli bővítését végezte el - saját etűdanyag megkomponálásával - elsőként a magyar oboapedagógia területén (22 etűd), valamint a fejlesztés egyes fokozataihoz pontosan illeszkedő szóló és kamara előadási darabok átirataival, megkomponálásával, s az Oboás Társaság Alapítvány által gondozott kiadványaival új alapokra helyezte az alapfokú képzés darabrepertoár gazdagítását, mely alapot szolgált a hangszeres készségelemek megfelelő fejlesztéséhez, ütemezéséhez egyaránt.
Etűdjei, átiratai ma már az alapfokú művészetoktatás, valamint a művészeti alapvizsga anyagaként ismeretesek, használatosak a magyar közoktatásban. Ennek folyamatos bővítését ma is mindennapi feladatának tekinti, s napról napra újabb és újabb átiratai válnak hozzáférhetővé pedagógiai munkánk során: több kötetnyi új előadási darab, kamaradarab, duó, trió, kvartett vár kiadásra jelenleg is.
Alapítványunk egyik kutatási projektje a 22 etűd gyakorlataira konvertálva, olyan „munkamódszer kidolgozása” - a függelék fejezetben - mely eredményesen fejleszti a váltakozó ütem helyes értelmezésének, megtanulásának és begyakorlásának munkamenetét a növendékek számára. E készülő 2. kiadás épp a soron következő innováció a tananyagszerkezetben, mely egyedülálló módon, kizárólag Kerényi Sándor didaktikai fejlesztése az alapfokú művészetoktatás továbbképző osztályai számára.
Aktív pedagógiai elhivatottságát mutatja, hogy e példátlan munkabírás mellett aktívan vett részt mind a középfok, mind az alapfok szakmai programjain, találkozóin, versenyein - mint zsűri elnök, zsűritag, fővédnök - s építő jellegű szakmai észrevételeivel nap mint nap segíti a tehetséggondozás ügyét: az Országos Oboástábor és Fesztivál programjainak aktív kurzusvezetője 2004 óta folyamatosan, immár 6 alkalommal. Legutóbb 2012. augusztusban Veszprémben is, ahol az ország minden régiójából érkező mintegy 40 növendék szólaltatta meg orgonakísérettel újabb többszólamú átiratait.
Kitüntetése régóta várat magára, hisz Kerényi Sándor e különleges elhivatottságát 2004-ben az oboatanárok munkaközössége, s az Alapítvány kuratóriuma Országos Szakmai díjjal ismerte el; ezen kívül még soha nem kapott méltó erkölcsi elismerést kiemelkedő munkásságáért.
Életműdíj kitüntetése egyben elismerése annak a rendkívül hosszú útnak, amit e hangszer pedagógiai előrelépése mutatott az elmúlt évtizedekben.
