Teszteld magad!

Mostantól honlapunkon három képességteszt és egy önismereti kérdőív segítségével jobban megismerheted önmagadat. A tesztek fejlesztőjével, dr. Klein Balázs pszichológussal a tesztek működéséről beszélgettünk, és arról, miben különböznek ezek más feladatoktól.

Az emberek megismerése nehéz – kezdi Klein Balázs –, erre akkor nyílik valódi esélyünk, ha valakit különböző helyzetekben huzamosabb ideig megfigyelhetünk. Tipikusan ilyen szituáció a hosszú ideje tartó párkapcsolat. Az ilyen típusú megfigyelés azonban hosszú és költséges folyamat, és meglepetések még ilyenkor is érhetnek minket. A tesztek ennek éppen az ellenkezőjét szeretnék: rövid idő alatt, olcsón akarnak érdemi eredményeket közölni a teszt kitöltőjével. És itt futunk bele a tesztkészítők örök problémájába: tudunk egyszerű – és talán kevésbé fontos – dolgokat pontosan mérni, vagy bonyolult és fontos jellemzőket pontatlanul meghatározni.

A képességtesztek tipikusan az egyszerűbb eszközök közé tartoznak. Azt vizsgálják, hogy egy adott képesség birtokában van-e a kitöltő vagy sem. Ez persze akkor igazán fontos, ha egy adott feladat megoldásához szükség van rá. Ezért mielőtt valaki megmérné saját (vagy más) képességét, érdemes először elgondolkoznia azon, hogy mit akar csinálni, majd azon, hogy mindehhez milyen képességek szükségesek, és csak ezek után érdemes ellenőrizni, hogy az adott képességgel rendelkezik-e.

A képességteszteknek két nagy fajtája van: vagy olyan általános képességeket vizsgálnak, mint amilyen az általános intelligencia, amire az élet minden területén szükség van, vagy bizonyos speciális képességekre összpontosítanak. A tesztkészítők ilyenkor például a térbeli látást, a reakcióidőt vagy tucatnyi más képességet választanak ki, és azokra gyártanak feladatokat. Klein Balázs elmondta, hogy a tehetseg.hu-n elérhető tesztek valójában a két terület közé esnek: különféle, de aránylag átfogó képességeket vizsgálnak. Ami ezekben a tesztekben igazán különleges, az az, hogy a mérés helyett a lehetséges fejlesztésre összpontosítottak. A fejlesztők itt kevésbé gondolták érdekesnek azt, hogy – mint a tesztek elsöprő többsége teszi – egyetlen számmal vagy százalékkal jellemezzenek egy embert, ehelyett inkább arra törekedtek, hogy gyerekfejjel is érdekes feladatokat állítsanak össze, illetve az értékelésben praktikusan és célratörően megmondják, mit rontott el a kitöltő és hogyan javíthat legközelebb az eredményén. A visszajelzés a képességfejlesztés szerves része – mondja Klein Balázs, aki hozzáteszi: a cél, hogy a legközelebbi kitöltésnél – és még inkább az életben – jobb eredményt érjen el az alany.

A honlapon található képességtesztek között ott találjuk a szókincset vizsgáló, a szövegértést tesztelő és a szabálytanulást elősegítő összeállításokat.

A szövegértés tesztben minden alkalommal új szövegeket talál a kitöltő: a rendszerbe bizonyos számú szövegrészletet töltöttek fel, amelyekkel kapcsolatban különböző kérdéseket tesznek fel – a rendszer ezekből állít össze egy kérdéssort. A szövegek kiválasztásánál a tesztkészítők arra törekedtek, hogy olyan szövegek kerüljenek a tesztbe, amivel a fiatalok nap, mint nap találkozhatnak. Például játékleírások, játékszabályok, pályázatok, versrészletek, de akár természetismereti kérdések is. Fontos cél volt, hogy a teszt ne legyen tankönyvszagú. A teszt befejezése után a tesztkitöltő a jelentésben átnézheti a hibás válaszait a helyes válaszokkal és azok magyarázatával együtt.

A szókincsteszt nem kifejezetten gyerekeknek szól, inkább általános jellegű. A szókincs azon kevés képességeink közé tartozik, ami az életkorral fejlődik, míg a legtöbb képességünkben a kor előrehaladtával óhatatlanul hanyatlás következik be. A szabálytanulás teszt a tanulási képességet vizsgálja: ebben a fejlesztők nem csupán megkérdeznek bizonyos dolgokat, hanem egy adott helyzet előzményét és következményét vázolják fel, majd a gépet működtető szabályra kérdeznek rá. Klein Balázs érdekességként elmondta: a szabálytanulás teszten a felnőttek gyakran rosszabbul teljesítenek, mint a gyerekek. Amikor a lehetséges okokról kérdezem, azt mondja, hogy mi, felnőttek gyakran túlbonyolítunk mindent, míg a gyerekek még egyszerű szabályokat feltételeznek és alkalmaznak. Carl Rogers pszichológust idézi, aki szerint mi felnőttek sokszor nem azért figyelünk, hogy megértsünk, hanem azért, hogy válaszoljunk – a gyerekek viszont tényleg figyelnek.

Az önismereti kérdőív hangsúlyosan nem teszt, hiszen itt, szemben a képességtesztekkel, nincs jó vagy rossz válasz. Mint ahogy az sem állítható, hogy a személyiséged jó vagy rossz: bizonyos helyzetekben jobban érzi magát az ember, hatékonyabban tud alkalmazkodni, máskor kevésbé. Vagyis itt nem az a fontos, hogy kinek nagyobb a pontszáma, hanem azt kell megnézni, hogy a rendszer által adott értékelésből mit tudok hasznosítani a magam számára, mennyit tudok belőle tanulni. A kérdőív erényeként említi a fejlesztő, hogy mivel kifejezetten gyerekeknek készült, elsődleges szempont volt, hogy mind a teszt, mind a tesztből generált visszajelzés a gyerekek számára is érthető legyen.

A hasonló kérdőíveknél általában skálákat kapunk különböző tulajdonságainkról, ám itt ezek nem jelennek meg. Klein Balázs elárulja: „Nem akartunk senkit értékelni. A teszt azt mondja neked: sok mindent elmondtál magadról, és úgy gondoljuk, hogy ebből okkal következtethetünk néhány dologra arról, hogyan viselkedsz a mindennapokban. A rendszer leírja és elmondja a ’véleményét’, te pedig eldöntheted, mit és hogyan hasznosítasz ebből. Mondok egy példát: az önállóság dicséretes sok területen, ám ha valaki túlzásba viszi, akkor végül lehet, hogy egyedül marad.” A kérdőív nem személyiségtípusokban gondolkodik, nem akarja beszorítani a felhasználót egy skatulyába, csupán azt mondja, hogy ha ilyennek írtad le magad, akkor annak amellett, hogy vannak előnyei, akadhatnak hátrányai és veszélyei is. Ha nem tetszik, amit olvasol, még mindig dönthetsz úgy, hogy a program tévedett, de ha elfogadod a felvetéseit, akkor akár változtathatsz az életeden.

A többnyire vállalati környezetben dolgozó Klein Balázs szerint a fejlesztés fő tanulsága az volt, hogy gyerekekkel és gyerekeknek dolgozni egészen más kihívást jelent. „Hogy miért? Mert végig nagyon őszintének és egyenesnek kell lenni. Mert nem mondhatom, hogy ’szubjektív’ vagy azt, hogy ’interakció’, hanem át kell gondolnom, mit is jelentenek ezek a szavak, illetve mit akarok valójában mondani velük. A bonyolult fogalmak gyakran elleplezik a valós mondanivalót, itt viszont egyszerűségre és áttekinthetőségre kellett törekedni, hiszen csak így marad érdekes a játék, illetve így tanulhatnak majd a gyerekek a kapott eredményből.”