Nem született zenész famíliába, de kántortanító és karnagy dédapja generációkon átívelően elültette a zeneszeretetet a családban, így édesanyja is évekig tanult zongorázni. A most 17 éves lány az óvodában határozta el, hogy hegedülni szeretne. „A hatodik születésnapomon fogtam először a kezembe hegedűt” – emlékszik. Gyorsan kiderült, hogy nemcsak szorgalmas, hanem tehetséges is. „Az első hegedűtanárnőmnek, Szénásiné Kilián Hedvignek köszönhetem, hogy kilencévesen neki mertem vágni az első külföldi versenyemnek. Szászné Réger Judit pedig szinte a harmadik nagymamámmá vált, folyamatosan biztatott, most is nagyon élvezem vele a közös munkát” – mondja.
Többször járt már hegedűversenyeken Olaszországban, játszott Lengyelországban, fellépett Svájcban a genfi Kodály Stúdió meghívására. 2009-ben megnyerte a goriziai Alfredo e Vanda Marcosig hegedűversenyt. Azt követően koncertturnén vett részt Olaszországban és Ausztriában: fellépett a velencei La Fenice színházban és a salzburgi Mozarteumban is. Több alkalommal végzett első helyen a budapesti Rados Dezső Hegedűversenyen. Különösen szereti Sibelius műveit, Bach szólóhegedűre írt darabjait, és gyakran hallgat Gerschwint. „Hónapokig gyakorolok egy-egy darabot, aztán elteszem őket, hadd érjenek. Egy-másfél év, mire késznek, a saját egyéniségemmel átitatottnak érzek egy művet” – mondja. A budapesti Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium diákja, ezt a tanévet azonban egy skóciai zeneiskolában tölti. Skóciában kilenctől ötig tart a tanítás, utána az iskola zenekarában játszik, olvas, és próbálja „kézben tartani a szálakat” a magyarországi vizsgákra készüléstől a következő fellépés repertoárjának elsajátításáig. Amikor nem komolyzenét hallgat, akkor a legszívesebben a Beatles, a Joy Division, a The Smiths és a Rolling Stones számaira kattint a YouTube-on.
Nem egyszer érezte, hogy sok mindenből kimarad, ami kortársai életének természetes része, idővel azonban megtanulta egyre ügyesebben szervezni a napjait. A hegedű pedig ma már elválaszthatatlan része az életének, és mindig az is marad. „El tudom képzelni magamat egy kamaracsoport tagjaként és hegedűtanárként is, de egyelőre szeretném nyitva tartani az ajtókat minél több irányba.” A színpadra lépés előtti stresszből mára csak a motiváló izgalom maradt. „Néha elkalandoznak a gondolataim, aztán rájövök, hogy úristen, itt állok a közönség előtt. Meghajolni és a tapsot hallgatni utánozhatatlan érzés” – meséli. Egy barátnője adta az ötletet, hogy jelentkezzen a La femme tehetséges fiataljai közé. Úgy véli, mentora elsősorban a magabiztosság terén segíthet neki. Szeretne például fesztelenebbül nyilatkozni...
