Gyermekkorában Lengyelországban élt. Úgy tartja, hogy a lengyel volt az alap a többi nyelv gyors elsajátításhoz. „A gimnáziumi angolórákon nagy előnyt jelentett, hogy én már tudtam idegen nyelven gondolkodni” - mondja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen történelem-angol, majd olasz szakra járt. Hatszor nyerte el a köztársasági ösztöndíjat. Az OTDK-n második helyezést ér el a XIX. századi magyar történelem témakörben. Azokban az években három külföldi ösztöndíjat is elcsípett, majd az Európai Parlamentben lett gyakornok. Akkor jött 2003. szilvesztere, amit Kalotaszegen tölt. Ott meghallotta Varga István prímás hegedűjátékát, és úgy döntött: ezentúl kettős életét él. A tanulmányok mellett a népzenének szenteli életét. A hegedű nem volt ismeretlen a számára, hiszen gyerekkorában klasszikus zenét tanult. A népzene ereje és az abból fakadó életérzés azonban teljesen elvarázsolta és magával ragadja.
Rosonczy-Kovács Mihály amúgy is olyan ember, aki szeret rácsodálkozni a világra. Az amerikai focimeccsen dobott pontos passz vagy az akvarisztika ugyanúgy elbűvöli, mint a kalotaszegi muzsika. Ezért vezet saját vonós bandát FolkEmbassy-Népzenei Nagykövetség néven. Az élet ajándékának tekinti, hogy emellett tagja lehet az oláhcigányzenét játszó Romengo zenakarnak. Büszkén meséli, hogy 2011-ben megjelent lemezük ötödik helyen állt az Európai Világzenei Ranglistán.
Ráadásként létrehozta a Kertem Szabadegyetem és Táncház programsorozatot is, ahol a táncházba látogatók a tánc öröme mellett előadásokat hallgathatnak felkért előadóktól. Itt már előbújik a bölcsész: „a koncertek után én is szívesesen beszélek a hallgatóságnak történelmi kérdésekről vagy éppen Dantét, Villont hozom szóba”.
Különc a népzenészek között? Semmiképp - feleli. „Ahogy muzsikálok, abban nincs benne a sok nyelvvizsga, csak a dallamra figyelek, azt próbálom minél szebben eljátszani.” Szerinte nem egy hozzá hasonló van a népzenészek között. Úgy véli, így sokkal többet tehet az országért, mint ha levéltárakban kutatna. „Hatékony diplomácia ez” - mondja. Sokszor hozza szóba az Európai Uniót, sokat utazik. Fontosnak érzi, hogy a magyar népzenei kincs hozzáadódjék az európai kultúrához.
Úgy gondolja, eddig jól alakult az élete. Talán azért, mert ha döntenie kellett, mindig a szívére hallgatott.
