Milyen elvárásokkal jelentkeztél a tutori szerepre?
A tutor szerepet kihívásnak tekintettem. Olyan új feladatnak, amilyen az oktatási rendszerben hiánypótló, az általános és középiskolákban még nincs jelen. Az intézmények falain túllépve segíteni a kibontakozó tehetségígéreteknek, megtalálni egyéni fejlesztésük útját. A már működő tehetséggondozó hálózatok, intézményi és civil szervezetek, Tehetségpontok, mentorok, szakemberek, pedagógiai szakszolgálat által nyújtott lehetőségeket áttekintve segítséget nyújtani a tehetség kibontakozásához, fejlesztéséhez.
Miért tartod fontosnak az egyéni segítségnyújtást a tehetséges fiatalok számára?
Az iskolában elsősorban a tananyag átadása történik. A pedagógusoknak a tanításon túl szinte alig marad idejük az egyéni foglalkozásokra, megszűnt a családlátogatás, nincs a pedagógiai szakszolgálatnál kiépített tehetséggondozó és pályaválasztási tanácsadó hálózat. A szülői kapcsolattartás leginkább a szülői értekezletekre és fogadó órákra korlátozódik. Az iskolapszichológusi hálózat sem épült ki. Egyre több a sajátos nevelési igényű illetve szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű gyermek. Vannak iskolák, ahol a tanulók többsége ilyen. Itt már nem csak tehetséggondozásról, hanem tehetségmentésről van szó. A tehetségek felismerésében illetve gondozásában, fejlesztésében egyre nagyobb a szerepe a szülőknek, a családoknak. A tutor az, aki rendelkezik azokkal az információkkal, melyekkel egyéni segítséget tud adni a szülőknek, illetve az iskoláknak. Segíti azt az irányvonalat megtalálni, amely legjobban biztosítja a kibontakozó tehetség fejlődését.
További gondolatod, amit fontosnak tartasz a tutorálással kapcsolatosan:
A tutor információhordozó, közvetítő. Ismernie kell a tehetséggondozó hálózatokat, annak fő csomópontjait, az oktatási rendszer egészét. Nagy pedagógiai tapasztalattal, empátiával, kommunikációs képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a család, iskolák és más intézmények, szakemberek elfogadják, segítsék és tiszteljék munkáját.
