„A pedagógusi pálya szolgálat.”- vallja Polonkai Mária, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács (NTT) elnöke. A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége alelnöki tisztségét is betöltő címzetes egyetemi docenssel, hivatásának történetéről, az Arany János Tehetséggondozó Program kidolgozásáról, az idén ősszel 15 esztendős NTT és Matehetsz szakmai tevékenységéről beszélgettünk a jubileum kapcsán.
A fiatalok tanítása és támogatása az egész életét végigkíséri. A tehetségek gondozása hogyan vált a hivatásává?
A tehetséggondozással kapcsolatos történetem messzire vezethető vissza. Pályakezdő kémia-fizika szakos tanárként, az akkor háromszázötvenkét éves hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban sok tehetséges fiatallal találkoztam. Később, már egyetemi oktatóként is pallérozódtak mellettem nagy talentumok. Közben a Magyar Tehetséggondozó Társaság (MTT) titkáraként apró, kicsi lépésekkel próbáltunk előrehaladni, de gyakorlatilag harminc év elteltével, a rendszerváltozás után tudtuk csak szélesebb körben elkezdeni a tehetséggondozói munkát. A kilencvenes évek végén felkértek az Arany János Tehetséggondozó Program szakmai kidolgozásában való részvételre. 1999-et írtunk, s ezzel párhuzamban dr. Balogh László tanár úrral közösen, eleinte csak egy műhellyel megkezdődött a tehetséggondozással foglalkozó pedagógusok továbbképzése, majd később a szakirányú képzés is.
2000 őszén elindult az Arany János Tehetséggondozó Program. Mely szakirányok adták a fő zsinórmértékét?
Ezt a programot gyakorlatilag néhány hónap alatt indítottuk el a nulláról. Két foglalkozás kiemelendő: a tanulásmódszertan és az önismeret. Ezt elengedhetetlenül fontosnak tartottam akkoriban; ezek most is szükségesek a tehetségígéretek fejlődéséhez. Ezután egy másik munkahelyre kerültem, ahol még több pedagógussal, iskolával és óvodával léptem kapcsolatba. Abban az időben az Oktatási Hivatal három megyében már ezerkétszáz intézményt fogott össze.
2006-ban Csermely Péter professzor úr vezetésével megalakult a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Hogyan kapcsolódott a Matehetsz szakmai munkájához?
Az indulásakor találkoztam a szervezettel. 2009-ben a Matehetsz bekapcsolódott az EU-s pályázatba, és ekkor kaptam a felkérést, hogy legyek a Magyar Géniusz Program elméleti bizottságának a vezetője. A célunk ebben a projektben is az volt, hogy lerakjuk az elméleti alapokat és kidolgozzuk azon gyakorlatokat, amelyek egész Magyarországon és a Kárpát-medencében előbbre vihetik a tehetséggondozást. A Matehetsznél 2016-tól a Tehetségek Magyarországa kiemelt projekt szakmai vezetőjeként veszek részt a közös munkában. A szakmai életem másik vonalát ekkor a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum képezte. Ez az az operatív testület, amely a Nemzeti Tehetség Program tartalmi vonatkozásait kezeli. A Fórumban a civil oldal képviselőjeként vettem részt, majd 2019 áprilisától a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökének választottak. Itt megint csak összeérnek a szálak, mert a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, az országgyűlési határozat értelmében társelnöke is a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórumot vezető elnöknek.
A Nemzeti Tehetség Programban milyen szerepet vállal a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács?
A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács aktív szerepet vállal a Nemzeti Tehetség Program megvalósításában, hozzájárul tehetséggondozási rendszerének működéséhez, folyamatos fejlesztéséhez. Az NTT feladata, hogy felfedezze és segítsége a tehetségeket, ezenkívül megteremtsen egy olyan ideális környezetet, amiben a fiatal kibontakoztathatja a képességeit, eredményessé válhat. Az NTT tizenhat tagszervezettel indult. Ez a szám ma ötvenkettőre növekedett. A szervezet fő feladata, hogy ezeket a tagszervezeteket összefogja, és a tehetséggondozás minden területén a szervezettekkel való együttműködése során tudást, tapasztalatot, információt áramoltasson.
A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökeként, hogyan értékeli az elmúlt tizenöt esztendő munkáját?
Csermely Péter professzor nagyot álmodott, s mindezt véghez is tudta vinni. Az alapítók között szereplő tizenhat tagszervezet is érdemben hozzájárult a sikerhez. Úgy érzem, a 2000-es évek óta a társadalom is egyre inkább elfogadja, hogy a tehetségekre figyelnünk kell és szükség van rájuk. Később az EU-s pályázatok adtak lehetőséget arra, hogy rendszerszerűen tudjunk építkezni. Ez hosszú út, de az NTT igyekezett kialakítani azt a hálózatot, amivel eljuthatunk a csoportos, az iskolai és különböző tehetséggondozó formákon keresztül az egyénig. Ez egy individualizált folyamat, amiben az emberrel egészében kell foglalkozni. A szakmai munka tehát folyamatos. A Matehetsznél is erre törekszünk: koordináljuk és motiváljuk azokat a szervezeteket, akik a felsőoktatás, a gazdaság és a fiatalok igényeit teljessé tehetik. A jövő nagy feladata a pedagógusok érzékenyítése. A fiatalok esetében pedig nemcsak a képességeiket, hanem a személyiségükkel összefüggő tulajdonságaikat is fejlesztenünk kell. Ez egy érdekes körfogás, mert az igény valószínűleg öt vagy tíz év múlva teljesen más lesz. Mindez globális szintű feladat, de úgy gondolom, ennek egy részét mi is vállalhatjuk szervezeti és egyéni szinten egyaránt.
Tudásán túl, a nevelés és a támogatni akarás sugárzik minden cselekedetéből. A pedagógusi pálya több mint hivatás?
Igen, mondhatjuk életvitel. Kisgyermekkoromtól kezdve pedagógus szerettem volna lenni. Tanítani és adni, ez motivált. Tanítványaimmal egész életemben jó kapcsolatot ápoltam. A szakmai tudás átadásán túl, mindig is fontosnak tartottam az emberi és lelki tényezőt, ezért is igyekeztem életvezetési tanácsokkal is útnak indítani mindazokat, akik hozzám fordultak. Ez a hozzáállás részben személyes adottság kérdése. A másikat otthonról hoztam: szüleim arra neveltek, hogy minden körülmény között segítsek a hozzám fordulóknak. A pedagógusi pálya ezért is szolgálat a számomra. Egy nagyon kedves történet jut eszembe, a Matehetsz egyik zászlóshajójáról, a Tutor Programról. Egy ilyen pedagógus-képzés alkalmával az Arany János Tehetséggondozó Program egyik korábbi résztvevőjétől, aki akkor már pedagógusként dolgozott, megkérdeztem, hogy miért vesz részt ezen a továbbképzésen. „Szeretném továbbadni mindazt a jót, amit e programtól kaptam” – válaszolta. Azt hiszem, nincs ennél fontosabb visszajelzés és megerősítés… Ezért és így érdemes!
Lonkay Márta
