A Matehetsz Szubjektív rovatunk legújabb részében a Carl Rogers féle pedagógiáról, életére és munkásságára tett befolyásáról kérdezzük Dr. Klein Balázs pszichológust
Európa szerte számos országban érdeklődnek Dr. Klein Balázs tudás- és képességvizsgáló rendszerei, tesztjei iránt. A Matehetsz támogatásában itthon, már 2015-ben is három figyelemreméltó képességtesztet ismerhettünk meg, melynek ő volt a fejlesztője. A pszichológus 2016 óta folyamatosan dolgozik az Európai Tehetségközpontban is, leginkább a tehetségazonosítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó konferenciákon, workshopokon tart előadásokat. A Matehetsz Szubjektív rovatunkban most a Carl Rogers féle pedagógiáról, életére és munkásságára tett befolyásáról kérdezi őt Fuszek Csilla, a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója.
Mit adott számodra a rogersi pedagógia?
A személyközpontú megközelítés valószínűleg a szüleimtől ragadhatott rám. Meleg, megengedő légkörben nőttem fel. Otthon a különcségeinket nem csak, hogy elfogadták, de támogatták is. A családi legendagyűjteményünk tele van erről szóló történetekkel. Formálisan úgy kerültem kapcsolatba a személyközpontú megközelítéssel, hogy édesanyám 1979-ben kiutazott a franciaországbeli Évry-be, ahol részt vett az egyik legkorábbi nagy létszámú személyközpontú workshopon, majd egy képzéssorozaton. Később ehhez a képzéshez csatlakozott édesapám is, aki 1984-ben, majd 1986-ban egyhetes nemzetközi workshopot szervezett, Carl Rogers részvételével. Ezen a második eseményen – 16 évesen – már én is ott voltam. Emlékeim szerint kezdetben nem igazán értettem mi is történik, de azt már akkor éreztem, hogy ez valami fontos dolog lesz nekem. Ezt követően számtalan személyközpontú workshopon vettem részt, kezdetben, mint résztvevő, majd, mint facilitátor, többek között a minden nyáron, Pécsett megrendezett, egyhetes Kultúrák Közötti Kommunikáció (encounter.hu) találkozókon is.
Meghatározta-e a nevelésről alkotott nézetedet a szemlélet?
A rogersi szemlélet mindig is alapvetően meghatározta a nevelésről alkotott véleményemet. A személyközpontú munkában nem technikákat alkalmazunk – és így nem is lehet ilyen technikákat tanulni, vagy tanítani – hanem minél inkább önmagunkat akarjuk adni. A technika tanulása személyiségfejlődést jelent. Nem az a lényeg, hogy mit csinálsz, pláne nem, hogy mit tudsz. A lényeg, hogy ki vagy. Ezt az elvet én mindig kiterjesztően értelmeztem általában a tanulás céljára is. A tanulás képessége legalább olyan fontos számomra, mint az aktuális tudás, a motiváció legalább olyan fontos, mint a képesség és a személyiség legalább olyan fontos, mint a motiváció. Az iskola nem azért foglalkozik leginkább a tudás fejlesztésével, mert az lenne a legfontosabb ebben a sorban, hanem azért, mert azt a legkönnyebb mérni. Ebből a szempontból kicsit ironikusnak érzem, hogy magam is tudás- és képességvizsgálatra szolgáló teszteket fejlesztek – többek között – iskolai tehetségazonosításra. Egyetértek azzal a kritikával, hogy az egyénre szabott, személyközpontú oktatás mellett ilyen eszközökre nem lenne szükség, mert ekkor a tehetségek széles spektruma spontán megmutatkozhat. Addig azonban míg ez általánossá nem válik – úgy vélem, hogy – a tesztek használatával bővül azoknak a területeknek a száma, ahol a gyerek képessége objektív módon megmutatkozhat és így a tesztek sok gyerek számára jelenthetnek valódi kiugrási lehetőséget.
Miben befolyásolja a személyközpontú szemlélet a tehetségről való gondolataidat?
A tanulás célján túl fontos mondanivalója van számomra a személyközpontú pedagógiának a tanulás módjáról is. A magyar nyelvben nagyon hasonlít egymáshoz a „tanít” és a „tanul” szó. Az emberben az az illúzió keletkezik, hogy a tanulás csak a tanítás eredménye lehet. Rogers ennek épp az ellenkezőjét állítja – hogy nem lehet tanítani, csak tanulni lehet és segíteni lehet ebben a tanulásban, úgy, hogy támogató fejlesztő kapcsolatot és környezetet teremtünk. A személyközpontú tanár – mint a facilitátor – alapvetően nem tudásával, vagy tetteivel, hanem létezésével serkenti a folyamatot. Ahogy a prózában beszélés, úgy a tanítás vagy a segítő jelenlét is természetesen jön. Rogersnek talán könnyebb dolga is volt ezzel az elmélettel: az angol „teach” és „learn” szó kicsit sem hasonlít egymásra.
