A "Matehetsz Szubjektív" jubileumi cikksorozat következő részében Fuszek Csilla, az idén 10 éves Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója Dr. Orosz Róbert pszichológust kérdezi szakmai tevékenységének meghatározó fókuszterületéről, a mindfulness-ről. A szakember több szálon is kapcsolódik a Matehetsz-hez: részt vett többek közt a Magyar Géniusz Programban, a Tehetséghidak Programban, az Arany János Programban és a Magyar Templeton Programban. Jelenleg a Létezéspont Tanácsadó Központban pszichológiai tanácsadással, családfelállítással, illetve meditáció - és stresszkezelés képzések vezetésével foglalkozik.
Hosszabb szellemi utazás előzte meg, amíg az éber figyelem fogalmával megismerkedtem. Kamaszként azt láttam, hogy idősebb korukban az embereken erőt vesz a betegség, a rossz kedély, az elégedetlenség, az örömtelenség, a kilátástalanság. Serdülőkorban szokott az emberben először felmerülni az élet értelmének kérdése. Azt gondoltam, hogy mi értelme az életnek, ha azzal, hogy egyre idősebbek vagyunk, egyre rosszabbul érezzük magunkat, majd egy küzdelmes élet végén "csak úgy" meghalunk. Ez indíthatott arra, hogy keresni kezdjek, hátha vannak reménytelibb perspektívák. Tizennégy éves lehettem, mikor hallottam egy transzcendentális meditáció-tanfolyamról. Ez a rendszerváltás idején volt, akkoriban még kuriózumnak számított az ilyesmi. Nem is igazán tudtam, hogy hová megyek, de bejelentkeztem a tanfolyamra, amelyet egy amerikai házaspár vezetett. Sajnos nem nagyon jutott el a tudatomig, hogy miről beszéltek, de a tőlük kapott mantrát becsületesen ismételgettem éveken át. Majd megismerkedtem a harcművészetekkel; itt hallottam legendákat idős mesterekről, akik hosszú, egészséges életet éltek, sőt, élemedettebb korukban már-már csodával határos képességekkel rendelkeztek. Akkor még csak szerettem volna hinni benne, hogy tényleg léteznek a könyvekben leírtakhoz hasonló emberek és képességek. Később szerencsére találkoztam is olyan emberekkel, akik megerősítették bennem azt a hitet, hogy betegnek és boldogtalannak lenni nem kötelező; az egészségért, és kiteljesedett életért tehet az ember. Vannak erre megfelelő módszerek és gyakorlatok. Miután elkezdtem pszichológusként dolgozni – párhuzamosan Debrecenben a Gyermekpszichiártiai Ambulancián és az egyetemen –, megismerkedtem a jógával. Közben taekwondo edzősködtem és versenyeztem is. Valahogy ezek a területek összeértek a munkámban. Amikor eljutottam egy zen buddhista elvonulásra, megismerkedtem Thich Nhat Hanh vietnámi zen buddhista mester tanításaival. Ő az egyik legjelentősebb képviselője azoknak, akik az éberségmeditációval (amiből a ma divatos mindfulness származik) széles körűen megismertették a világot. Innentől mind a pszichológusi, mind az egyetemi oktatói munkámba beépítettem a tanult alapelveket és gyakorlatokat.
Azt tapasztaltam, hogy a nyugati pszichológia és a különböző spirituális hagyományok felismerései, módszerei tökéletesen kiegészítik, megerősítik egymást, és sokkal hatékonyabbá teszik a pszichológiai munkát. Ezáltal egy holisztikus szemléletet kezdtem tanítani, melyben integrálódik a transzperszonális pszichológia és a rendszerszemlélet. Ebben a szemléletben alkottam meg a Mindfulness és spirituális intelligencia a tanácsadásban című tantárgyat, melyet jelenleg is tanítok pszichológushallgatóknak a Tanácsadás és iskolapszichológia szakirány MA képzésben a Debreceni Egyetemen. A hallgatók többsége nagyon nyitottan, örömmel fogadta ezt a megközelítést. Főként, mert a gyakorlati példákon és a saját élményű gyakorlatokon keresztül megtapasztalhatják ennek hasznosságát a pszichológiai munkában.
A pszichológiai tanácsadásban úgy tudunk segíteni, ha felismerjük, tudatossá tesszük és átalakítjuk azokat a gondolkodási, érzelmi, kommunikációs, viselkedési mintáinkat, melyek egészségügyi, kapcsolati vagy egyéb problémákat okoznak. A mindfulness – azaz éber figyelem – azt jelenti, hogy figyelmünket intenzíven a jelen pillanatra irányítjuk, arra, ami az „itt és mostban” történik, legyen ez külső vagy belső történés (például egy érzelem felmerülése). Arra figyelünk, ami van, és egyfajta elfogadással, ítélkezéstől mentesen tudatosítjuk azt. Nem elemzünk, nem értélkelünk, mégis – azáltal, hogy az analitikus elmét mellőzzük a megismerési folyamatból – fontos belátásokat nyerhetünk. Ez a fajta tudati működés kiválóan segíti az önismeretet, a negatív érzések kezelését, vagy akár a traumák feldolgozását, és végső soron a személyiség integrációjában (kiteljesedésében) is alapvető szerepet játszik. Nem véletlen, hogy stresszkezelési és terápiás módszerek is épülnek a mindfulness meditációra. Ezért a hagyományos nyugati pszichológiai megközelítések mellett (például rendszerszemlélet) a mindfulness-t is beépítettem saját tanácsadói munkámba. A Létezéspont meditáció és stresszkezelés képzésének alapja az éberségmeditáció, de egyéni konzultációkon vagy az élsportolókkal, és más területek tehetségeivel való munkában is jelentős szerepet kapnak a mindfulness gyakorlatok és alapelvek.
Semmit nem tudunk hitelesen közvetíteni, ha magunk nem gyakoroljuk azt elkötelezetten. Amióta 14 éves gyerekként elmentem a meditáció-képzésre, mindig is érdekelt ez a terület, s valamilyen formában azóta is folyamatosan gyakorlom. Mostanra a gyakorlásom alapja a mindfulness meditáció lett, de emellett más meditációs gyakorlatokat is végzek.
Tudományos körökben még meglehetősen nagy távolságtartás van a meditációval és a tudat központi szerepét hangsúlyozó, nem materiális megközelítésekkel kapcsolatban. Ezért nehéz volt pusztán saját tapasztalatokra, különböző szellemi tanítókra és mások szubjektív megéléseire támaszkodva képviselni ezek hasznosságát a pszichológiában. Szerencsére mára egyre több tudományterületről – például neuropszichológia, genetika, sejtbiológia – származnak egybecsengő, objektív mérési eredmények a meditáció a lelki fejlődés testi-lelki egészségre és a boldogságra gyakorolt pozitív hatásaival kapcsolatban.
Meggyőződésem, hogy a tudomány és a spirituális megközelítések integrációja hozhat megoldást korunk globális problémáira is; így például a járványokra, a krónikus betegségekre, a túlfogyasztásra, a stressz okozta fizikai és mentális gondokra, az emberek kezeletlen belső feszültségeiből eredő konfliktusokra, vagy a természeti környezettől való eltávolodás okozta problémákra.
Fuszek Csilla - Orosz Róbert
