Interjú Benkő Vilmossal és Csermely Péterrel, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács új és korábbi elnökével az NTT január 30-i ülését követően
Csaknem tíz évig töltötte be a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöki tisztségét. Miért döntött most úgy, hogy lemond?
CsP: A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács 2006. március 16-án alakult meg 14 alapító tagszervezettel. Mára a tagszervezetek száma 48 lett, a Tanács közel 200 ezer emberre kiterjedő, az egész Kárpát-medencét átfogó tehetségsegítő mozgalmat indított el és vezet szakmailag. E sikereknek köszönhetően 2012 óta töltöm be a European Council of High Ability (ECHA, Európai Tehetségsegítő Tanács) elnöki tisztjét. 2014-ben fogadta el az ECHA közgyűlése az Európai Tehetséghálózat szervezésének menetrendjét. 2015. szeptember 29-én Gál Kinga EU parlamenti képviselő vendégszeretetét élvezve, Navracsics Tibor EU oktatási biztos úr, Robert-Jan Smits kutatási és innovációs főigazgató úr, és számos EU parlamenti képviselő jelenlétében avattuk fel az az Európai Parlamentben az első 14 Európai Tehetségközpontot (köztük a budapestit). E központok 2015. novemberében hirdették meg pályázatukat az Európai Tehetségpontok regisztrációjára, amelyre sok száz jelentkezőt várunk szerte Európából. Az első 14 Centrumot 2016-ban várhatóan kb. ugyanannyi fogja követni, amellyel Európa országainak többsége csatlakozni fog az Európai Tehetséghálózathoz. A hálózat jelenleg számos EU pályázatot készít elő, munkáját az EU intézményeiben, és egyre több nemzetközi fórumon képviselem. Bár e munkában az alakuló hálózat egyre több tagja (így különösen Fuszek Csilla, az EU hálózat koordinátora) sok-sok segítséget nyújt, a magyar tehetségprogramok nemzetközi hírét és elismerését is öregbítő fenti kötelezettségeimnek csak úgy tudok eleget tenni, ha átadom a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöki tisztjét. A visszavonulásom gondolata már az európai tehetséggondozó hálózat kialakulásának kezdeteiről fogva foglalkoztat, ennek első lépéseként több évvel ezelőtt a MATEHETSZ irányítását adtam át nagyra becsült barátaimnak, Balogh Lászlónak és Bajor Péternek. A magyar tehetséggondozást a MATEHETSZ tiszteletbeli elnökeként és nemzetközi szerepeimben változatlanul segíteni fogom.
Benkő Vilmost Ön javasolta az NTT elnöki tisztjére. Miért fogalmazódott meg Önben ez a személyi javaslat?
CsP: Valóban, Benkő Vilmos barátomat én kerestem meg eredetileg azzal a gondolattal, hogy el tudná-e vállalni a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöki tisztjét. Nagy öröm volt a számomra, hogy az NTT vezető tisztségviselői és tagjai javaslatomtól függetlenül is támogatták megválasztását. Vilmost sok éve közelről ismerem. A nyilvános beszéd mestereként ihletetten tud szólni a tehetség kivételes fontosságáról. Vilmos azonban nemcsak beszél, hanem cselekszik is. Start-up vállalkozások menedzselésével számos tehetséget indított el, és segített sikerhez. A Fulbright Alapítvány és az Entrepreneurship Foundation Hungary igazgatósági tagjaként, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) volt elnökeként is sok kiemelkedő tehetségnek nyújtott segítséget. A nyilvános beszéd oktatásával tehetségek sokaságát segítette hozzá ahhoz, hogy megtalálják a hangjukat, és mások számára is ki tudják fejezni azt a gazdag élettartalmat, ami bennük rejlik. Ezért is volt nagy öröm a számomra, hogy Vilmos 2013-ban a Magyar Tehetség Nagykövete lett, és hogy az Evangélikus Pedagógiai Intézet 2015 végétől őt delegálta a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsban való képviseletére. Vilmos személyes érdemeitől, és elkötelezettségétől függetlenül számomra a megválasztása annyiban is fontos üzenet, hogy a magyar tehetségsegítő mozgalom képes a megújulásra, és Vilmos személyében egy olyan vezetőt választott az NTT élére, aki a tehetségeknek a Nagybetűs Életben való érvényesülését képes segíteni. Személyesen ismerve Vilmost azt is tudom, hogy feladatát szolgálatnak fogja fel, azaz a gazdag hagyományokat megtanuló, és további fejlődésüket segítő elnöke lesz a testületnek. A helyzete nagyon hasonlatos ahhoz, amikor engem az Európai Tehetségtanács elnökének választottak. Én is csak akkor kerültem be az Európai Tehetségtanács vezetői közé, azaz, ahogyan angol kollégáim fogalmazták "I had a steep learning curve", azaz sokat kellett tanulnom. Vilmost örömmel tanuló embernek ismertem meg, így biztos vagyok abban, hogy ezt a feladatot mindenki megelégedésére képes lesz teljesíteni.
Mik a további tervei?
CsP: A tehetséggondozással kapcsolatos munkám legjelentősebb részét az Európai Tehetséghálózat szervezése teszi ki. Most jutottunk ennek az igen szép történetnek a legintenzívebb szakaszába, amikor európai tehetséggondozó műhelyek százait kapcsoljuk be egy közös gondolkodásba, együttműködésbe. Alakulóban van a Fiatal Tehetségek Európai Tanácsa, szerveződik az első European Youth Summit, azaz Tehetség Csúcstalálkozó, alakulnak a tervei egy 3-dimenziós virtuális European Talent Space-nek, azaz Európai Tehetségtérnek is, ahol a tehetségek közös projekteket tudnak majd indítani, illetve kivételes emberek (a világ vezető üzletemberei, Nobel-díjasok) előadásait hallgathatják meg, és utána párbeszédet folytathatnak velük. A szervezés központi szakaszába érkezett a Magyar Templeton Program (http://templetonprogram.hu), ahol március 12-én avatjuk fel a 300 Hungarian Junior Templeton Fellow-t, és kezdjük el azt az egy éves intenzív segítő programot, amely mindegyiküknek az egyéni igényei szerint ad támogatást. Ez a program is európai, hiszen már most előkészítjük azt a szakaszt, amikor – reményeink szerint – a program más európai országokban is adaptálásra kerül. Az érdeklődők száma már most is rendkívül magas. A fentiekben összefoglalt örömteli, önkéntes közösségi tevékenységeim mellett a szakmámban, a hálózatkutatásban is robbanásszerű a fejlődés. Az elmúlt évben a komplex rendszerek új helyzetekhez való alkalmazkodásának (a tanulásnak) igen alapvető, általános mechanizmusára jöttünk rá, a volt diákjaim igen ígéretes start-up céget alapítottak, új kutatócsoportot szerveznek, és bekapcsolódtunk egy igen izgalmas, új, multidiszciplináris kezdeményezés, az Institute of Advanced Studies Kőszeg (iASK) 2015. decemberében elindult munkájába is. Segítésre nyitott megújulási lehetőség tehát van bőven. Nagy öröm lesz a számomra, hogy mindemellett a hazai és a határon túli magyar tehetségsegítő közösséget változatos módon a továbbiakban is segíteni tudom.
Mit jelent az Ön számára a tehetség, és a tehetséges emberek segítése?
BV: Fiatal korom óta élvezem a tapasztaltabb emberek támogatását. Mindig volt körülöttem olyan ember, aki - az életcélok megfogalmazásában való segítségtől egészen a befektetésekig - nem pénzért segített. Így kialakult bennem egy mély tisztelet olyanok iránt, akik az életük részévé teszik a mások megsegítését. Sok ügyes, talpraesett fiatal (és kevésbé fiatal) ember van Magyarországon. Megérdemlik, hogy nemzetként mindent megtegyünk értük, hogy ők vághassák az új csapásokat, hogy ők arathassák le a sikereket és ők mutathassanak példát az utánuk jövő generációk számára. A tehetségek segítése egy önmagát újratermelő, természetes folyamat, hiszen később a mai fiatal tehetségek fogják a majdani tehetségeket segíteni. Szívesen vállalom a részem ebben a munkában. Csermely Péter professzor urat régóta ismerem. Igen fontos példa előttem, ahogy elegánsan és hatékonyan tartotta és tarttatta szem előtt ezt a nemes célt.
Miért vállalta el a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöki tisztjét?
BV: Megtiszteltetés, hogy olyan embertől vehetem át a Tanács elnöki tisztjét, mint Csermely Péter professzor úr. Tetszett, ahogy szerény stílusával facilitálta a hazai tehetséggondozást és alapos emberismerettel válogatott össze egy igen hatékony szervezetet. Szeretném a több évnyi, a tehetséggondozás terén szerzett tapasztalatomat és a sok segítséget szervezett formában tovább adni az azzal élni kívánó tehetségeknek. Nem mellesleg bízom benne, hogy én is tanulhatok e folyamat során. Külföldi múltammal úgy érzem, hitelesen tudom képviselni azokat a törekvéseket, melyekkel arra igyekezünk felkészíteni a következő generációkat, hogy méltó módon megállhassák a helyüket a világban. Nincs miért szégyenkeznie az országnak, magyarok mindenhol a világon komoly eredményeket érnek el. Bízom benne, hogy azzal a temérdek munkával, amit eddig a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács a magyar tehetségek segítésére mozgósított, fenntarthatóvá vált egy olyan öngerjesztő folyamat, amely a segítség adásához és visszaadásához kedvet ébreszt a sikeres emberek lelkében. Ezt szeretném én is segíteni.
Milyen tervei vannak a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökeként?
BV: A vezetői feladataimat mindig szolgálatnak fogtam fel. A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökeként a legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy figyeljem, megértsem, segítsem közös nevezőre terelni és képviseljem a Tanács tagszervezeteinek és a tagszervezetek képviselőinek álláspontját, törekvéseit és érdekeit. Nagyon fontosnak tartom a hátrányos helyzetű fiatalok és a határon túli magyarság tehetséggondozását. Nagyigényű feladat az is, hogy a tehetséggondozási lehetőségek elérhetőségében ma még megmutatkozó területi egyenlőtlenségeket 2020-ig fokozatosan csökkentsük. Igen nagy öröm a számomra az, hogy e munkát a 2015. december 23-án kiírt Tehetségek Magyarországa EFOP program 2020-ig, a Nemzeti Tehetség Program pedig 2028-ig segíti. Ezek a távlatok a magyar tehetséggondozásnak hosszú távú, nemzetközi összehasonlításban egyedülálló stabilitást adnak. A civil szféra és a kormányzat közös felelőssége, hogy mindezt szakmailag magas színvonalon és hatékonyan végezze el. Ezt fogom a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum társelnökeként is segíteni.
