Kun Árpád nagyregényét ítélte 2014 legjobb könyvének az Aegon Művészeti Díj zsűrije.
Az Aegon Magyarország a Művészeti Díj és a hozzá kapcsolódó események révén eddig is sokat tett azért, hogy közelebb hozza az olvasókat az igényes kortárs irodalomhoz, és segítsen felszámolni azt az elképzelést, hogy a „minőségi” irodalom csak kevesek ügye, nehezen olvasható és még nehezebben érthető. „Feltett szándékunk, hogy biztosítsunk egy olyan szakmai irodalmi díjat, amely kizárólag a teljesítményt értékeli. Az a célunk, hogy a díjat megkapni és a legjobb tíz közé kerülni egyaránt dicsőség legyen!” – mondta Zatykó Péter, a díjat alapító társaság elnök-vezérigazgatója.
2014-ben Kun Árpád regénye mellett ismét kilenc kiváló szerző kilenc művére irányította rá a nagyközönség figyelmét a díj jelöltjeinek sora – hiszen a listára kerülés már maga is elismerésnek számít. A jelöltek betűrendben: Bereményi Géza: Vadnai Bébi, Borbély Szilárd: Nincstelenek – Már elment a Mesijás?, Csabai László: Szindbád Szibériában, Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat, Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben, Krasznahorkai László: Megy a világ, Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv, Tompa Andrea: Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben és Tóth Krisztina: Akvárium.
A Katona József Színházban megrendezett díjátadó ünnepségen a közelmúltban fiatalon elhunyt Borbély Szilárd életművét felvillantó kisfilm után a közönség röviden megismerkedhetett azzal az öt ifjú író-irodalmár tehetséggel is, akik az Aegon jóvoltából Borbély Szilárd-emlékdíjban részesültek a 2014. évi országos Tehetségnapon.
***
Kun Árpád: Boldog Észak
A 2014-es díjazott mű újabb bizonyíték arra, hogy érdemes és izgalmas kaland kortársat olvasni: vudu istenek, kerekesszékben versenyző idős norvégok, sivatagi forróság és a gleccserek hidege, mágia és racionalitás találkozik ebben a kontinenseken átívelő történetben, ahol a főhős, egy fekete bőrű európai önmagát keresi országokon-városokon át, de mindenhol kívülállónak érzi magát mindaddig, amíg meg nem találja a szerelmet. A 2013-ban a Magvető Kiadónál megjelent mű visszhangjában többször kiemelik az irodalomtörténészek és a kritikusok, hogy szinte hagyományok nélküli a magyar irodalomban az az írói nyelv és szemléletmód, amely Kun Árpád sajátja – család-, utaztató-, identitás- és fejlődésregényként jellemzik a Boldog Északot. Ugyanilyen szokatlan az az írói gesztus, hogy a boldogságról ír, a boldogságot választja témájának. Ahogy egy interjúban az író fogalmazott: „Minden nyomorúságunk ellenére egyelőre élünk, és ez csodálatos.”
A regény szerzője, Kun Árpád 2006 óta családjával Norvégiában él, egy fjordparti településen, és a helyi idősek otthonában dolgozik segítő foglalkozásúként – nem beszél kilenc nyelven és nem csörgedezik joruba és vietnámi vér az ereiben, mint hősének, az önéletrajzi vonatkozásokat mégsem nehéz felfedezni könyvében. Mostanában következő regényén dolgozik, és ahogy egy riportban ígérte: „a főszereplő könnyen összetéveszthető lesz majd velem, a szerzővel.”
