Az
INSEAD nemzetközi üzleti iskola a szingapúri Human Capital Leadership Institute és az Adecco segítségével 103 országban vizsgálta, hogy azok mennyire képesek magukhoz vonzani és fejleszteni, illetve megtartani a tehetségeket. A kutatás a Föld lakosságának 86,3%-ára és az általuk termelt globális GDP 96,7%-ára terjedt ki. Az első tíz helyezett között többnyire gazdag, európai országokat, valamint Szingapúrt és az Amerikai Egyesült Államokat találjuk. A Global Talent Competitiveness Index (GTCI, Globális Tehetség Versenyképességi Mutató) szerint a V8 országokban a tehetség a versenyképesség és az innováció valódi motorja a globális világgazdaságban.
A kutatási jelentést tartalmazó kötet szerkesztői, Bruno Lanvin és Paul Evans szerint a felmérés talán legfontosabb tanulsága az, hogy az olyan országokban, ahol üdvözlik a külföldről beáramló tehetségeket, prosperáló és fenntartható gazdaságok működnek, szemben a kevésbé nyitott országokkal, ahol emiatt komoly kihívásokkal kell szembenézni például a munkanélküliség vagy a megfelelően szakképzett munkaerő hiánya kapcsán.
A kutatás módszertana az INSEAD két korábbi, nagy visszhangot keltett, évente megjelentetett globális indexén – a 2001 óta létező Global Information Technology Indexen és a 2007 óta elérhető Global Innovation Indexen – alapult. Az indexek megalkotói úgy gondolkodnak: csak akkor tudunk komplex rendszereket, folyamatokat jobbá tenni, ha képesek vagyunk a mindenkori állapotukat, minőségüket mérésekkel jellemezni. Első olvasásra talán meglepődünk, milyen, látszólag a tehetségekkel csak igen távoli, áttételes kapcsolatban álló tényezők is szerephez jutnak a Tehetség Versenyképességi Index kialakításában. Az oktatási rendszer minőségét, ezen belül a formális képzés hatékonyságát jellemző néhány mutató mellett számos, az életminőséget vagy éppen a szabadságjogok érvényesülését jellemző adat is fokmérőként szolgál, tükrözve, hogy a tehetségeknek nemcsak diákkoruk, de felnőtt életük, egész pályájuk során elfogadó, támogató környezetre van szükségük. A tehetségbarátság mércéi között több, a gazdasági, üzleti környezetet jellemző adat is fellelhető, hiszen az index megalkotói a tehetségekben kifejezetten a gazdasági versenyképesség előmozdítóit látják. A kutatók szerint mindezek együtt határozzák meg, mennyire vonzó a tehetségek számára egy ország társadalma és gazdasága.
Az összesen 48 indikátort két nagy csoportba, bemeneti és kimeneti faktorokra osztották. A négy bemeneti tényező összegzi mindazt, amit egy ország azért tesz, hogy stimulálja, mozgósítsa a tehetségeit (itt mérték fel a jogszabályi és piaci környezetet, továbbá a tehetségvonzó, -fejlesztő és -megtartó képességeket), a két kimeneti tényezővel pedig azt vizsgálták, mindez hogyan hasznosul a gyakorlatban, vagyis miképpen hat a tehetség egy ország gazdaságára (itt a szaktudást és a globális tudást kutatták). A sokrétű, objektív méréseket szubjektív véleményekkel árnyalták a vezető menedzserek által világszerte kitöltött felmérések, amelyekben például olyan kérdéseket tettek fel, hogy mennyire érzik pozitívnak jövőképüket, hogy érzik magukat a saját országukban és így tovább. A szerkesztők következetesen a legfrissebb hozzáférhető, az esetek többségében 2012-es adatokat használták, ahol ettől eltértek, azt a továbbiakban külön jelöltük.
A toplista élén Svájc, Szingapúr és Dánia áll, ahol a magas szintű gazdasági fejlettség és a nagy hagyományokkal rendelkező tehetséggondozás, a kiemelkedő színvonalú oktatás egymást erősíti. Az országokat a megtermelt GDP alapján négy csoportra osztották: magas, felső-közép, alsó-közép, illetve alacsony jövedelműek. A kutatás szerint a kiemelkedő és a szerény jövedelmű országok között komoly szakadék érzékelhető a tehetségek megtalálása, gondozása terén is.
A kutatásvezetők szerint napjaink egyik legnagyobb kihívása, hogy miközben világszerte nagyszámú szakképzett fiatal munkaerő áll rendelkezésre, a gazdaság bizonyos rohamosan fejlődő szektoraiban – például az informatikai ágazatban – aggasztó munkaerőhiány jelentkezik. Az érdekelt feleket tehát találkoztatni kell egymással, de ehhez önmagában nem nyújt megoldást a kormányzati beavatkozás vagy az oktatás reformálása, ehelyett hosszú távú együttműködéseket, partnerségeket kell kialakítani: az interneten elérhető háromszáz oldalas tanulmánykötetben erre konkrét példákat is bemutatnak.
Fontos hangsúlyozni, hogy bár az INSEAD kutatása nem zárja ki a művészetekben vagy sportban kiemelkedő teljesítményt nyújtó tehetségeket, elsősorban mégis a gazdálkodó szervezetekben hasznosuló tehetségekre összpontosít, amikor arra keresi a választ, hogy egy ország tehetségvonzó és tehetségmegtartó képessége hogyan járul hozzá a GDP-je növekedéséhez. Az első alkalommal elkészített felmérés vezetői hangsúlyozzák: eredményeiket nem tartják megkérdőjelezhetetlennek, készen állnak a szakmai és tudományos vitára.
Ami Magyarországot illeti, az összesítésben a 103 vizsgált ország közül a negyvenedik helyen végeztünk. A közép-európai országok közül a Cseh Köztársaság a 22, Szlovénia a 25, Szlovákia a 27. helyen áll. Lengyelországnak a 32, Magyarországnak pedig a 40. hely jut. Árnyaltabb képet mutat, ha nem globálisan, hanem a hozzánk hasonló gazdasági fejlettségű országok csoportján belüli helyünket vizsgáljuk: Magyarország a második, felső-közép jövedelmű, 31 tagból álló országcsoportba sorolódott, ahol a GTCI minden indikátorát figyelembe véve Montenegró és Malajzia után a harmadik helyen állunk. Közvetlenül mögöttünk Costa Rica és Bulgária, a csoport nyolcadik helyén pedig Kína áll.
Mielőtt részletesen bemutatjuk Magyarország tehetségvonzó és tehetségmegtartó képességét a GTCI adatai tükrében, érdemes röviden összefoglalni erényeinket és hiányosságainkat. A saját országcsoportunkon belüli harmadik helyezés a jogszabályi és üzleti környezet relatív erősségét mutatja (globális 31. hely), amit elsősorban a munkavállalással (34.) és a globális tudásba való bekapcsolódással (38.) érünk el. Ugyanakkor viszonylag alacsonyabb helyezést értünk el a tehetségek megtartása (40.), fejlesztése (48.) és vonzása (61.) terén. Feltűnően alacsony helyezéseket látunk a női parlamenti képviselők (87.), a társadalmi mobilitás (91.) és a szakképzett munkaerő beáramlása (93.) mutatóinál. A tehetségfejlesztést vizsgáló faktoroknál a viszonylag magas formális képzést (43.) ellensúlyozza a hátra sorolt élethosszig tartó tanulás (74.). Magyarországéhoz leginkább hasonló mintázattal az országcsoportunkban ötödik helyen álló Bulgária rendelkezik, ahol a tehetségvonzó képesség alacsonyabb (64.), a tehetségfejlesztés pedig jóval alacsonyabb helyezést (61.) ért el, mint nálunk. Bulgária ugyanakkor a tehetségek megtartásában megelőz minket (33.).
Lássuk mindezt részletesen is: ami a jogszabályi és üzleti környezetet illeti, Magyarország a globális lista előkelő 31. helyén áll, saját országcsoportunkban pedig a második helyet szereztük meg. A viszonylag jó mutatókat, melyek például a kormányzati hatékonyságot, a politikai stabilitást vagy a munkaerőpiac rugalmasságát vizsgálják, valójában két indikátor rontja le. A kockázati tőke rendelkezésre állása rendkívül alacsony (89. hely), illetve a professzionális menedzsmentbe vetett bizalom terén sem állunk jól (65.)
A második bemeneti tényező a tehetségvonzó képességet vizsgálta, ahol nagyjából megfelelünk az országcsoportunk átlagos értékének, összességében a 61. helyet megszerezve. Az értékek azt mutatják, hogy sem belülről, sem kívülről nem engedjük be azokat, akiké a jövő: feltűnően nem vagyunk nyitottak a külföldről érkező szakképzett munkaerő iránt (93. hely), emellett nagyon alacsony a belső társadalmi mobilitás (91.) is. A kisebbségekkel szembeni toleranciánk hagy kívánnivalót maga után (59.), ahogy a női parlamenti képviselők száma is (87.)
Ami a tehetség fejlesztését illeti, Magyarország teljesítménye jobb az átlagosnál, ezzel a 48. helyen állunk, saját országcsoportunkon belül a tizedikek vagyunk. Jó helyen állunk a formális oktatást összességében tekintve (43. hely), ugyanakkor komoly lemaradásaink vannak az élethosszig tartó tanulásban (74.). 2010-es adatok szerint biztató a közoktatásban az egy tanárra jutó diákok száma (26. hely), ahogy olvasásból, matematikából és természettudományokból is jól szerepeltünk a PISA-felmérések alapján kalkulált 2009-es adat szerint (23. hely).
A képzés lezárulta utáni fejlődési lehetőségek, vagyis a megszerzett tudás naprakészen tartása terén (49.) volna még tennivalónk. Feltűnően alacsony a munkahelyi továbbképzési lehetőségekre kapott helyezés (84.), ahogy a hálózatosodás dolgában is sok munka vár ránk: a virtuális hálózatok céges használatát (67.), illetve a közös célok érdekében kialakított formális együttműködéseket (81.) tekintve is gyenge helyezést értünk el, miközben például a tudományos kutatóintézetek minősége kimagasló (19.).
Izgalmas a harmadik bemeneti faktor utolsó indikátora, ami azt vizsgálta, merjük-e nyilvánosan vállalni a saját véleményünket – itt a 65. helyet értük el.
A negyedik bemeneti faktor a tehetségek megtartására koncentrált, ahol globálisan 40., országcsoportunkon belül a 3. helyen végeztünk. Itt olyan, az egyén életminőségét befolyásoló tényezőket vizsgáltak a kutatók, mint a nyugdíj- és adórendszer, az orvosi ellátás, vagy az, mennyire érezheti magát biztonságban éjjel az ember. Érdekes, hogy míg adórendszerünk alapján a 94. helyre soroltak, addig nyugdíjszisztémánk – 2005-ös adatok alapján! – az előkelő 11. helyezést szerezte meg.
A két kimeneti faktor közül az első a munkavállalással kapcsolatos indikátorokat gyűjtötte össze, ahol a 34. helyet érdemeltük ki, míg saját országcsoportunkat tekintve a 4-et. A 15-24 év közötti korosztály foglalkoztatottsága 2010-es adatok szerint rendkívül alacsony (93. hely), miközben 2011-ben a 25 évnél idősebb, középiskolát elvégzett munkaerő tekintetében a 8. helyen állunk. A munka produktivitásához képest viszonylag alacsony fizetéseket viszünk haza (58.)
A globális tudás összefoglaló néven vizsgált második kimeneti faktor a 38. helyre volt elegendő, amivel saját országcsoportunkon belül a kiemelkedő 3. helyre kerültünk. Amin egyértelműen javítanunk kell, az az innovációs ciklus utolsó fázisa, vagyis az a lépés, amikor az ötletből prototípus lesz, hiszen itt az 53. helyen állunk. Ha mindezt összeolvassuk a magyar vállalkozásokból hiányzó kockázati tőkével, levonható a tanulság, mely szerint jó menedzserek, komoly befektetők híján a legjobb ötlet is csak ötlet marad.
