Két korábbi cambridge-i beszámoló (a fizikával foglalkozó Börcsök Bence, illetve a biológia és farmakológia iránt érdeklődő
Nászai Máté) után egy reményteljes kutatói pálya előtt álló ifjú hölgyet, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban négy éve végzett Kopniczky Margaritát köszöntötte a sorozat egyik szervezője, Bán Sándor, az iskola biológiatanára. A természettudományokban országos összehasonlításban is kiemelkedő eredményeket felmutató gimnázium joggal büszke külföldön tanuló egykori diákjaira. A zsúfolásig telt biológia előadóban körülnézve fel se merülhet a kérdés, hogy vajon lesz-e, aki a következő években Margarita, Bence, Máté és a többiek nyomdokaiba lép.
Kopniczky Margarita előadása két részből állt: először elmondta, hogy az Egyesült Királyságban milyen felvételi rendszer működik, majd – érezhetően felvillanyozódva – a saját szűkebb érdeklődési területéről, a szintetikus biológiáról beszélt színesen és összefogottan. Beszámolójából gyorsan világossá vált, hogy két alapfeltételnek minden, a La Manche csatornán túlra jelentkező középiskolásnak érdemes megfelelnie: az egyik a jó érettségi eredmény, a másik a magas szintű angol nyelvtudás. Az előbbit szinte természetes adottságnak vette Margarita, az utóbbival kapcsolatban pedig később két fontos dolgot emelt ki. Egyrészt azt, hogy amellett, hogy a felvételiző az IELTS angol nyelvvizsga Academic modulját jól teljesíti, érdemes megőrizni a felkészüléskor született jegyzeteket, melyek óriási segítséget nyújthatnak az egyetemi számonkérés, dolgozatírás során is. Másrészt pedig azt, hogy az évfolyamok harmada vagy akár fele külföldiekből áll, vagyis a nyelvi hiányosságok ne riasszanak senkit: aki rászánja az időt és az energiát, fel fog zárkózni, hiszen ez az egyetem érdeke is.
Na de melyik egyetemé? A
THE World University Rankings oldalán különböző szempontok szerint szűrhetünk felsőoktatási intézményekre. Az Egyesült Királyságban az első négy helyen hagyományosan „Oxbridge”, azaz Oxford és Cambridge, továbbá két londoni egyetem, a University College London és a mérnöki, orvosi és természettudományos karral rendelkező Imperial College osztozik. Margarita ez utóbbi biológia szakos hallgatója. Hogy miért éppen London? A város maga és az ottani virágzó tudományos élet is vonzotta, és úgy tűnik, számításai beigazolódtak. A megélhetés persze nem olcsó mulatság, de korántsem lehetetlen, nem utolsó sorban az angol diákhitel-rendszernek köszönhetően.
A szigetország „felvi.hu”-ja a
UCAS, ahová többek között fel kell tölteni a jelentkező szempontjából létfontosságú motivációs levelet is. Margarita kiemeli: miközben középiskolásként, egyik óráról a másikra rohanva sokan azt gondolják, hogy nincs idejük elmenni egy táborba vagy indulni egy versenyen, fáradtak ahhoz, hogy komolyan űzzenek egy hobbit vagy elmélyedjenek egy érdeklődésüknek megfelelő vaskosabb könyvben, a motivációs levél elkészítésekor kiderül, hogy erre mind igenis szükség van. Az angliai egyetemeken a felvételről döntő tanárok ugyanis nem tanuló robotokat, hanem nyitott, kíváncsi, érett személyiségeket keresnek, és egy jól megírt bemutatkozás erről tájékoztatja a döntéshozókat.
A másodév a brit egyetemeken már a szakosodás időszaka: Kopniczky Margarita érdeklődése a szintetikus biológia felé fordult. Lenyűgöző távlatokat nyitó, rendkívül izgalmas tudományról van szó, melyben a biológiai rendszerek nagyfokú genetikai átalakítása mérnöki megközelítéssel történik. Hogy mire jó mindez? Margarita szerint akár a harmadik ipari forradalom kora is beköszönthet a szintetikus biológia előretörésével, hiszen a gyógyszeripartól (ld. a félszintetikus maláriagyógyszert, az
Artemisinint) a biotechnológián át az emberiség környezeti problémáinak megoldásáig rengeteg területen hasznosítható a technika.
Kopniczky Margarita előadása második részében meggyőző példákkal illusztrálta, hogy a szintetikus biológia hosszú távon valóban mindannyiunk hasznára válhat, sőt a túlélésünket segítheti. A molekuláris klónozás technológiáját egy kék színű, akár az interneten is megvásárolható korall segítségével magyarázta el. Vajon mitől ilyen színű a korall? Természetesen attól, mert van benne egy fehérje, ami a kék színről tehet: ezt képesek vagyunk különválasztani és beépíteni baktériumokba, amitől azok – a bemutatott fotók tanúsága szerint – szép kék színben ragyognak ezután. Mindez használható játékra – a beszínezett baktériumokkal „újrarajzolt” Munch- vagy Van Gogh-képek sikert arattak a hallgatóság körében –, de akár tanítási célokra is, hiszen az új, kék gént, mellyel Margarita és társai is sokat dolgoztak a későbbiekben, felvették a
Registry of Standard Biological Parts, azaz a szabványosított biológiai építőelemek leltárába is.
És egy ilyen reménykeltő start után lehet például az ifjú szintetikus biológusok rangos nemzetközi versenyén, az
iGEM-en indulni, ahol Margaritáék
Plasticity nevű, három lányból és négy fiúból álló csapata képviselte az Imperial College-t. A nyugati oktatás gyakorlatorientált szemlélete kiérződik a csapat által választott témából is. Az emberiség lassan belefullad a maga termelte, irtóztató mennyiségű szemétbe, joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogyan tudnánk hasznosítani a sok szükségtelen anyagot?
A Plasticity ifjú tudós csapata szemétből születő bioműanyagok előállításán, majd azok újrahasznosításán, vagyis baktériumokkal történő lebontásán gondolkodott. Hangzatos tervük ma – még? – utópiának tűnik. A fiatalok lelki szemei előtt ugyanis olyan szeméttároló jelent meg, amely a belehelyezett hulladékot – természetesen napelemekkel működő – őrlőberendezésbe juttatja, az alatta lévő apró bioreaktorban a baktériumok lebontják az anyagot, majd legalul kiemelhetjük az újonnan létrejött tárgyakat, amit a saját szemetünkből alkottunk: a kör bezárult, legalábbis elméletben.
Hogy a szintetikus biológia művelői nem fogynak ki az ötletekből, azt a trentói egyetem hallgatói által megálmodott, mindig elérhető friss gyümölccsel szolgáló automata ezután bemutatott elképzelése is illusztrálta, ahogy a YouTube videómegosztó oldalon található, a dublini Grow Your Own kiállítás keretében bemutatott két futurisztikus műalkotásról szóló, Margarita szerint tudatosan provokatív rövidfilm is. Alexandra Daisy Ginsberg elképzelt
erdei állatkertjében csupa hasznos, génmódosított állat „dolgozik” azon, hogy a biodiverzitás erősödjön: olyan gombák, melyek a fák törzséből szedik ki a fertőzést vagy olyan meztelencsigák, melyek a talajt savtartalmától szabadítják meg. Al Hasegawa még
meghökkentőbb ötlettel állt elő: a Föld túlnépesedését és a veszélyeztetett állatfajok ügyét „összeadva” képzelte el, mi lenne, ha újabb embergyerekek helyett delfineket hoznának világra a nők… Mielőtt valaki megrémül, ez már (és még) szigorúan a fantázia világa. De hát képzelőerő nélkül mire menne az emberiség?
