Az 1995-ben alapított Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (FETA) olyan szervezetek és civilek törekvéseit fogja össze, amelyek, illetve akik elkötelezettek az egyetemi és főiskolai szintű tanácsadás (counselling) hallgatóközpontú szemléletének és gyakorlatának elterjesztésében. A szakmai napokon, konferenciákon is rendszerezett, elmélyült teoretikus háttérrel bíró gyakorlati tapasztalatokat rendszeresen közzéteszi a FETA: a sorozat nemrég lényeges kötettel bővült.
A Herskovits Mária és Ritoók Magda szerkesztette, Tehetségek vonzásában című könyv célja, hogy az életviteli-életvezetési tanácsadás folyamata beilleszthetővé váljon a tehetséggondozás rendszerébe. A tizenhárom neves szakember által összeállított tizennyolc hosszabb-rövidebb fejezet komplex módon közelít a választott témához, amikor mindvégig következetesen tartja magát az előszóban jelzett, elsősorban gyakorlatorientált, ám azt minden esetben az elméleti összefüggések rendszerébe állító szemlélethez.
A könyv célközönsége a tehetségsegítő szakemberekből kerül ki: kiváló szakmunkáról van szó, aminek kapcsán legalább olyan izgalmas az, ami terjedelmi vagy tematikus okokból kimaradt belőle, mint az, amivel megtelnek a sűrűn szedett oldalak. Nem éppen könnyed esti olvasmányról beszélünk: itt nincsenek üresjáratok, csak a lényeg leglényege, amihez a további tájékozódást a fejezetek végén lévő bőséges, magyar és idegen nyelvű szakirodalmi ajánló könnyíti meg.
A felépítés logikus: a tanácsadás fogalmi kereteinek meghatározása, tipizálási lehetőségeinek számbavétele után természetesen szó esik a tehetség fogalmáról, majd a kötet a tehetséges gyerekek és családjaik felé fordul, amikor kisgyerekkortól egészen a diploma megszerzését követő pályakövetésig ívelve mutatja be a tanácsadás szerepét és szükségességét. Az utolsó nagy egység a problémák felől közelít a tehetségekhez: segítő intervenciókról és krízishelyzetekről szólnak ezek a fejezetek, végül nemzetközi és hazai példák, illetve a hazai tehetségsegítésben rejlő további, még nem kiaknázott lehetőségek sorolása zárja a kötetet.
A könyv számos alapigazságot mond ki, a szerzők olykor bocsánatkérőn jegyzik meg, hogy evidenciákat sorolnak, ez azonban vitán felül előnyére válik az összeállításnak. Az egyik legfontosabb tézis, hogy a tehetséggondozás nem luxus, hanem jó hatásfokkal megtérülő befektetés a jövőbe. A kérdés természetesen a hogyan – a Tehetségek vonzásában ennek megválaszolásához ad közvetlen segítséget.
„A tanácsadás azt a lehetőséget jelenti, hogy segítse, támogassa, inspirálja az egyén fejlődését gyerekkorától élete végéig. Minden váltás, változás magában rejti a továbblépés és a stagnálás, sőt a visszaesés veszélyét legfontosabb életszerepeinkben. A tanácsadás eszköze a fejlesztésnek és eszköze a krízisek megelőzésének is. Módszere lehet az egyéni vagy a csoportos tanácsadás.” A könyv elején olvasható fogalmi tisztázás szükséges ahhoz, hogy a tanácsadás árnyalatait is bemutassák a szerzők, számba véve a hazai képzési lehetőségeket is.
Aki a könyvet forgatja, gyorsan rájön, hogy a segítésben és tanácsadásban nincsenek uniformizálható módszerek, legfeljebb szemléletes példák vagy esetismertetések, melyek tanulmányozása közvetve támogatja a szakemberek munkáját. Hogyan is lehetne előírni például azt, milyennek kell lennie a pedagógusnak, ha tanácsadói szerepet ölt magára? Tudjuk jól: a tanár nem annyira konkrét javaslatokkal, hanem életvitelével, viselkedésével, személyiségével „ad tanácsot”. A segítségre szoruló fiatalok megközelítésének természetesen van általánosan alkalmazható módszertana: biztatni kell őket, hogy elmondhassák saját történetüket, majd érdemes megvalósítható célokat kitűzni, végül egy a célok elérését segítő stratégiát kidolgozni. Bármilyen iskolát vagy módszert is kövessünk azonban, a szövegközi példákból kiderül, hogy valójában a személyesség ereje, az empátia működteti a segítő és segített közötti viszonyokat.
Hasonló tanulságot fogalmaz meg az a fejezet, ami a szülők, illetve a családok szerepét vizsgálja a tehetséges gyerekek fejlődésében. Mindenki egyetért abban, hogy a szülői háznak meghatározó szerepe van a tehetségek kialakulásában, de a konkrét esetek egyértelműen bizonyítják azt is, hogy a szülő gyerek felé fordulása, a vele folytatott partneri kommunikáció az, ami a problémák esetén valódi megoldást tud hozni.
Miközben a laikus közvélemény gyakran úgy tartja, hogy a tehetséggondozás gyerekcipőben jár Magyarországon, a kötetből egyértelműen kiderül, hogy ez tévedés: valódi történelmi távlatok nyílnak akkor, amikor a tehetség elfeledett, XX. század eleji fogalmi meghatározásaival vagy az 1994-től tíz éven át a Fővárosi Pedagógiai Intézeten belül működő Tehetséggondozó Központ példaértékű modelljével szembesülünk. A lapokon persze a jövő is ott van: több szerző kiemeli és rendkívül lényegesnek tartja a Tehetségpontok Kárpát-medencei hálózatát, melyben még rejlenek potenciálok.
A kötet egyik legizgalmasabb részét a tehetségek problémáiról szóló fejezetek jelentik. Itt megtudjuk, hogy a szülők alacsony vagy túl magas iskolázottsága egyformán lehet gátló vagy segítő tényező, hogy az alulteljesítés milyen gondokat okozhat, vagy hogy a fogyatékkal élők hogyan illeszkedhetnek be a tehetségsegítés rendszerébe. A segítő beavatkozások palettája igen széles: a gazdagító programoktól a nyári táborokig, a versenyektől a KutDiák mozgalomig, a mentorálástól a jövőperspektíva kidolgozásáig terjed.
A rövid, ám gondolatébresztő példákat hozó nemzetközi kitekintés fő tanulsága, hogy nincsenek önmagukban jó módszerek, ezek csak világos vízióval, erős elméleti háttérrel, komplex rendszerbe illesztve tudnak működni, melyeket tartósan fenntartanak és fejlesztenek. A néhány hazai jó gyakorlat leírása, valamint a kötet két szerkesztője, Ritoók Magda és Herskovits Mária konkrét javaslatokat megfogalmazó zárszava megerősíti ezt a tapasztalatot, amikor leszögezi: a tehetségek támogatása befektetés a jövőbe.
