Soós Anna az erdélyi tudományos verseny,
az ETDK korábbi fordulójának a szervezőivel:
Talpas Botonddal, Kisgyörgy Rékával, Vetési Imolával
- A Babes-Bolyai Tudományegyetem Románia első számú kutató egyeteme – mondja dr. Soós Anna docens, az egyetem rektorhelyettese. – Ezt a minőséget csak úgy lehet elérni és szinten tartani, ha a diákokat korán bevezetjük a tudományos kutatás világába. Ezért sokat tesz az egyetem egésze is, és különösen a magyar tagozat. A magyar tagozat a magyarországi szakkollégiumok mintájára létrehozta a karok – egyelőre még jobbára virtuális – szakkollégiumát. 2004 óta működnek ezek a szakkollégiumok, ahova – éppen úgy, mint a hagyományos szakkollégiumi rendszerbe – felvételi útján kerülhetnek be a diákok. E szakmai közösségekben magas szintű tudományos kutatás folyik. Az egyetem több lehetőséget is kínál a diákoknak tehetségük, tudásuk bemutatására.
Egyrészt kari szintű versenyeket szervezünk számukra, másrészt mi rendezzük meg évről évre a humán és a reál tudományok területén is az
Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát. Ide Erdély teljes területéről érkeznek a magyar hallgatók, de a zömük értelemszerűen a legnagyobb felsőoktatási intézményből, vagyis a mi egyetemünkről jelentkezik. Aki itt díjazott, az a magyarországi
Országos Tudományos Diákköri konferenciára jut tovább. Hogy ezeken a versenyeken a diákjaink jól megállják a helyüket, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyarországi OTDK következő versenyének fizikai, matematikai és földtudományi szekcióját mi rendezhetjük.
- Vagyis az anyaország minden részéről ide, Kolozsvárra utaznak majd versenyezni a diákok, ami nyilván nagy szervezőmunkát jelent Önöknek...
- Igen, kétségtelenül. De az erdélyi versenyek szervezésével már sok tapasztalatot szereztünk, hiszen azokra egyfelől a Babes-Bolyai Tudományegyetem 21 karából mindazon 17-ről szervezünk diákokat, ahol folyik magyar nyelvű oktatás, másfelől pedig megszólítjuk az összes magyar nyelvű erdélyi felsőoktatási intézményt is.
- A szakkollégiumok terén az idei esztendő fontos újdonságot hozott az Önök számára, pontosan mi ez?
- A virtuális szakkollégiumok után idén elindítottunk egy valódi, bentlakásos szakkollégiumot is. A román oktatási rendszerben azonban ez a módszer, ez az intézményi forma még nem ismert. Pedig a magyarországi szakkollégiumi hagyomány is – az
Eötvös Collegium révén – a francia
École Normale Supérieure mintájára szerveződött – és a román szellemi élet és oktatási rendszer erősen francia meghatározottságú – ennek ellenére a szakkollégium mint intézményi forma nem honosodott meg Romániában.
- Tehát a kezdeményezésük egész Romániára nézve úttörő vállalkozás?
- Igen, egyfajta interdiszciplináris mintát szeretnénk bemutatni azzal, hogy a különböző tudományterületet művelő diákok együtt lakhatnak, bizonyos képzéseken akár együtt is vehetnek részt. Elindult a szakkollégiumokra szintén jellemző mentori program is, amihez a "rutint" az biztosítja, hogy az immár évtizedes hagyományra visszatekintő virtuális kollégium is mentori módon működik. A virtuális szakkollégiumunkban 23 körben mintegy 20-20 hallgató dolgozik, tehát egyetemi szinten több, mint négyszáz diákot fog át, a bentlakásos intézetünk pedig az első, kísérleti évfolyamában ötven hallgatót vett fel.
- Hol található ez a "kolozsvári Eötvös Collegium"?
- A szakkollégium a sportkar új épületének a felső szintjére költözött, a város szívében található parkban.
- Milyen a kapcsolatuk a határon túli tehetséges, magyar, kutató és felsőoktatásban tanuló diákokat segítő Collegium Talentum alapítvánnyal?
- A Collegium Talentum már kezdetektől megszólította a Babes-Bolyai Tudományegyetem diákjait. Az elmúlt három évben sok hallgatónk jelentkezett sikerrel a mesteri és doktori programjaikra.
- Miként keresik a hallgatói utánpótlást az erdélyi vagy partiumi középiskolákban?
Október közepén egy hétvégén megszólítottuk az erdélyi középiskolákat, és mintegy nyolcvan tehetséges magyar diákot hívtunk ide, az egyetemünkre. A fiatalok betekintést kaptak az egyetem életébe: oktatók, diákjaink, köztük szakkollégisták mutatták be, hogy mi mindennel foglalkoznak. Volt az előadások között interdiszciplináris jellegű, amit mindenki megnézett és meghallgatott, és szerepelt a kínálatunkban olyan programpont is, amikor egy-egy karra látogathattak el a kifejezetten egy szakterület iránt érdeklődő gimnazisták. De ez csak az egyik a gimnáziumokra figyelő tevékenységeink sorában. Bekapcsolódunk az erdélyi középiskolások TUDEK versenyébe bírálóbizottsági tagokként, és az ottani nyerteseket örömmel várjuk az egyetemünkre, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciára. Ezen kívül nyílt napokat tartunk, ahova meghívjuk a tehetségeket. Október közepén például kémiai vagy fizikai kísérletezésre vártuk a diákokat: egy-egy osztály jelentkezhetett be hozzánk, a laborban dolgozhattak, ismerkedhettek a vegyészek munkájával. Tavasszal pedig nagyon figyelünk a tanulmányi versenyek eredményeire. Például a matematika-informatika karra úgy lehet felvételizni, hogy valaki részt vesz a tanulmányi versenyen, a megfelelő eredménye pedig beszámít felvételinek.
- Milyen a hatásfoka ennek a tudatos erdélyi tehetséghalászatnak? Sikerül itt, Erdélyben, és azon belül is a magyar nyelvű oktatás keretei között megtartani a magyar diákokat?
- Úgy látjuk, hogy a versenyek, és a már említett egyetemi életbe idejekorán bevonó rendezvényeink hatékonyak. Komoly konkurenciát az angol nyelvű képzés jelent a magyar nyelvű oktatás számára, ugyanis kétségtelen, hogy elég sokan választják a magyar középiskola elvégzése után ezeket az angolul folyó képzéseket. Természetesen mindig vannak, akik a román nyelvű képzés mellett döntenek, de ez nem elsősorban a mi egyetemünkre jellemző, mert itt sokan vesznek részt a magyar képzésben, tehát megvan a megfelelő közegük a fiataloknak az anyanyelvi tanuláshoz. De hozzá kell tennem, hogy még annak is inkább örülünk, ha az angol nyelvű képzést választja valaki itt, helyben, Kolozsvárott, mert legalább nem hagyja el Erdélyt, a szülőföldön megmaradás esélye nagyobb, mintha egy magyarországi vagy külföldi egyetemet választana. A magyarországi elvándorlás csökkentésére a legjobb módszer az anyaországi egyetemekkel közös mester fokú és doktori képzések lehetősége. Ilyenkor ugyanis, ha el is megy a diák tanulni egy vagy néhány félévre, a kapcsolata azért megmarad velünk, tudja, hogy közénk tartozik, és a doktori után jó eséllyel itt próbál majd életpályát felépíteni magának. Így tehát megmaradnak a kapcsok a tehetséges fiatal kutatók és a szülőföld között.
