Alexander Brody tehetségnagykövettel Csermely Péter beszélgetett a budapesti nemzetközi tehetségkonferencián.
Különleges pódiumbeszélgetést kínáltak „desszertként” a konferencia zárását követő estén a nagyszámú külföldi és hazai vendégnek az „Egy európai tehetségsegítő hálózat felé” című konferencia szervezői. Alexander Brody üzletember és író, a Magyar Tehetség Nagykövete cím birtokosa osztotta meg nézeteit a hallgatósággal. Beszélgetőpartnere Csermely Péter akadémikus, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és az Európai Tehetségtanács elnöke volt. A beszélgetés egyik pontján Alexander Brody Michael Jordant idézte, mintegy megteremtve a kapcsolatot a nemzetközi konferencia fő témájával:„Talent wins games, but teamwork and intelligence wins championships” (A tehetség nyeri a meccset, de a csapatmunka és az értelem nyeri a bajnokságot.) Az angol nyelvű beszélgetést rögzítettük és hamarosan honlapunkon is közkinccsé tesszük.
Hogyan határozza meg a tehetséget?
A tehetség különleges adottság, ami mindenkiben ott van. Ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban, elsősorban az önbizalom fejlesztésére van szükség.
Ma, amikor beszélgetünk, május 9. van, ami nemcsak az Európa Nap, hanem a győzelem napja is. Hogyan függ össze tehetség és győzelem?
A győzelemnek szerintem semmi köze a tehetséghez. A győzelemhez sokszor elég a szerencse is, a tehetség kibontakoztatásához azonban kemény munkára van szükség. Ez a tanárok számára is fontos üzenet, főként, mivel a gyerekek csak abba fognak sok munkát belefektetni, amit szeretnek is.
Milyennek látja a tehetségeket a világ különböző tájain, például a Távol-Keleten, ahol sokat élt?
Óriási különbségek mutatkoznak a tehetségfelfogásban. Kínában és Japánban is hatalmas teljesítményt várnak el a fiataloktól, de Japánban holisztikusabb megközelítést tapasztaltam, mint Kínában. A Távol-Keleten a tehetségek személyes hatása és egyúttal morális felelőssége kiemelkedő jelentőségű. Az Egyesült Államokban elsősorban a sportsztárok és a mozicsillagok a tehetségek, amit én hibás megközelítésnek tartok. A magyarok meg azt hiszik magukról, hogy ők a legtehetségesebbek a világon. (A közönség nevet.) Közben pedig számos magyar tehetséget veszítünk el, mert nem tudunk megfelelő képzést és kellő támogatást nyújtani nekik. Ahelyett, hogy büszkék vagyunk a tehetségeinkre, inkább tennünk kellene valamit értük.
Mi hajtja a tehetségeket?
Azokat a dolgokat, amiket igazán szeretünk csinálni, a dolog öröméért csináljuk, semmi másért. A siker jutalmát pedig önmagunkban fogjuk megtalálni. Ezen a téren is mutatkoznak kulturális különbségek: a távol-keletiekkel szemben az európaiak nagyon rövidtávon gondolkodnak. Itt bőven akad még tennivalónk. Mi sem mutatja jobban ezt a különbséget, mint a most divatos selfie ötlete! Biztos vagyok benne, hogy a selfie-t kitaláló társadalom kevésbé lesz sikeres, mint az a társadalom, amelyik ilyesmit nem talál ki. (Nevetés.) A legnagyobb tehetségek szerény emberek. Apám, amikor 12 éves voltam, azt mondta nekem: „Magának nagyon sok oka van szerénynek lenni.” Akkor azt gondoltam, hogy a családomra érti, mert a felmenőim között sok híres ember volt. Később rájöttem, mindannyiunknak saját magunkra kell vonatkoztatnunk ezt a mondatot.
Hogyan látja a média szerepét a tehetségekkel kapcsolatban?
Úgy gondolom, hogy az értékrendünk módosítására van szükség, mert a pénz szerepe túlságosan elhatalmasodott. Meg kell változtatnunk az oktatásunkat, hogy ezáltal változzon az emberek értékrendje is. Érdemes átnéznünk ilyen szemmel a ma megjelenő álláshirdetéseket. Nézzük meg, melyek a legjobban fizetett foglalkozások, és melyek azok, amelyeket valójában értékeseknek tartunk. Látni fogjuk, hogy át kell értékelnünk a dolgokat. A médiának óriási szerepe van abban, hogy milyen példaképeket állít elénk, azokat, akik hatalmas vagyonokra tettek szert, vagy valódi értékek megjelenítőit.
Hogyan lehet a médiát befolyásolni például abba az irányba, hogy a romákkal kapcsolatban ne csak a konfliktusokra legyen fogékony, hanem a roma származású tehetségek sikereire is?
Le kell cserélni a politikai elitet. (Nevetés.)
Reklámszakemberként mit tenne a tehetségek népszerűsítése érdekében?
Magyarországon nincs kultúrája az adományozásnak. Amerikában ez másképpen van, de Magyarországon is meg kell teremteni ezt a kultúrát és ebben lehet szerepe a reklámnak is. A legjobb reklám pedig a „one-to-one” reklám, vagyis az emberek közötti kapcsolatok kiépítése, erősítése. Mentori kapcsolatokat kell kialakítani, ahol az adományozónak direkt kapcsolata van a mentoráltjával, azzal, akire az idejét szánja. Így lehet elindítani a társadalmi párbeszédet. Az értékek változása nem megy gyorsan, generációkat igényel, de én mindig nagyon bíztam a gyerekekben, akik egyszer majd felnőnek, és változást hoznak. Meglehetősen nagy, mondhatni forradalmi változásra van szükség ezen a téren, de nem az erő, hanem a szeretet által. Meggyőződésem, hogy a szeretet képes megváltoztatni a világot. Nincs királyi út. Együtt kell dolgoznunk ezért, hogy megváltoztassuk a fiatalok világképét.
Önnek volt olyan mentora, aki meghatározó hatást gyakorolt az életére?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Az első mentorom a nagybátyám, Hunyady Sándor író volt.
Mit tanult tőle?
Tizenkét éves koromban megtanított szivarozni. Azóta sem hagytam föl ezzel a tevékenységgel. (Nevetés.) De voltak más mentoraim is. Például az a svájci nevelőnő, aki három nyelven beszélt, és azt mondta, engem is megtanít mindre, mert e nélkül Svájcban nem lehet létezni. Én meg hatévesen elhittem neki, ezért tudok az angolon és a magyaron kívül németül, franciául és olaszul is. De a legfontosabb mentoraim a gyerekeim, akik ma, 81 éves koromban sem fogadják el, amit mondok nekik, hanem vitatkoznak velem! Ehhez is kell egy kis szerencse…
Ön sikeres reklámszakember, vállalatvezető. Mitől alakul ki egy reklámcégnél a munkához elengedhetetlen kreatív klíma?
Vezetőként mindig hagytam, hogy a munkatársaim behozzák a saját ötleteiket. Ha nem találtam elég eredetinek, amit hoztak, akkor sem mondtam meg én a megoldást, hanem megkértem őket, hogy gondolják át újra a dolgot, találjanak ki valami jobbat. Tudtam, hogy ha a munkatársaim maguk hozzák az ötleteiket, akkor büszkék rájuk és elkötelezettek a megvalósítás mellett. Fontosnak tartom azt is, hogy legyen kellő idő a feladatok megvalósítására, és jusson idő arra is, hogy élvezzük az életet. Mindez kell a kreativitáshoz. Vezetőként betartottam néhány alapvető dolgot, amit a mentoraimtól tanultam. Például azt, hogy képesnek kell maradnunk arra, hogy mindig új és új szemszögből tekintsünk a dolgokra. Vagy azt az egyszerű, de lényeges szabályt, hogy reggel, amikor megérkeztem az irodába, mindig mosolyogva lépjek be liftbe. Hogy miért? Mert ha főnökként nem mosolyogsz, akkor a beosztottaid azt fogják gondolni, hogy mérges vagy rájuk! Vezetőként igyekeztem szem előtt tartani egy fontos szabályt: A pozíciód nem jogosít fel arra, hogy parancsokat osztogass, hanem kötelességet ró rád: úgy kell élned, hogy mások anélkül kövessék az utasításaidat, hogy megalázva éreznék magukat. Másként fogalmazva: az emberek nem szabad túlságosan komolyan vennie magát!
Hogyan lehet megtalálni a tehetségeket?
A legtöbb, amit tehetünk, hogy támogatjuk és biztatjuk a körülöttünk lévőket. Az igazi tehetséget pedig egyszerűen megérzi az ember!
