– Honnan ismeri fel a szülő, hogy matematikából eltér az átlagtól a gyermeke? Milyen készségekből: szeret számolni, logikus a gondolkodása, esetleg ő maga ad feladatot a társainak – tehát mire figyeljen fel?
A legtöbb óvodáskorú gyerek érdeklődik a számok iránt, hiszen azokat a felnőttek nap mint nap emlegetik, látják a busz, a villamos, a tévé, a mikró kijelzőjén. Érdekli őket, hány óra van, szeretik sorba állítani és számolgatni a játékaikat. Vannak köztük olyanok, akik már – többnyire „saját maguktól” – összeadnak-kivonnak 6 éves koruk előtt. Rájuk érdemes odafigyelni, de ők még átlagos értelmes gyerekek. Ugyancsak azt látjuk, hogy az a kisgyermek, aki rengeteg kérdésére érthető válaszokat kap a rá figyelő felnőttektől, sokszor számunkra furcsán, de logikusan gondolkodik. A „gyerekszáj” épp azért kacagtató, mert a gyerek logikusan próbál következtetni. Az ilyen „okos” kicsikből – ha az iskola nem szoktatja le őket a gondolkodásról – matematikából jó tanulók lehetnek. Néha azonban előfordul, hogy a gyerek a korához képest lényegesen jobban számol, vagy mélyebb összefüggésekre bukkan rá. Az ilyet könnyen felismeri a szülő, az ismerős vagy a tanító.
– Mit tegyen ilyenkor a szülő? Adjon az iskolainál kicsit nehezebb feladatokat a kezébe? Konzultáljon a matektanárral?
Ha az iskolai feladatok nem okoznak nehézséget a gyereknek, érdemes az életkorának megfelelő érdekes, gondolkodtató példákat adni, de jobb, ha a feladatot nem a szülő adja, hanem a tanárral beszéli meg. Szerintem otthon inkább játsszon apuka, anyuka a gyerekekkel minél több társasjátékot, logikai játékot, kirakóst, kérdezz-feleleket, kártyázhatnak, sakkozhatnak, énekelhetnek, zenélhetnek. Ezek mind segítik a memória és a gondolkodás fejlesztését, aminek gyerekünk később a matematikában és a többi tárgy tanulásában is hasznát veheti.
– Hány éves kortól van értelme a matematika szakkörnek? Mit mutat a gyakorlat: van-e szakköri kínálat abból a tárgyból, amitől oly sokan félnek amúgy?
Mivel a matematika iránti érdeklődés már igen korán a szülő számára is ki szokott derülni, az ilyen gyerekekkel érdemes már 9-10 éves kortól külön foglalkozni. Sajnos ebben az életkorban kevés szakkört indítanak, jellemzően inkább a felső tagozatban. A szakkörre járó tanulók élvezik, mert értik, és meg tudják oldani a példákat és sikerélményük van. Az átlag, a többség pedig fél, nem szereti, mert útközben valahol elvesztette a fonalat és attól kezdve nem érti, és a matekot úgy nagyon nehéz megtanulni.
– Mit ne tegyen a szülő? Mivel árthat a matematikából tehetséges gyermekének?
Ne törjük le az önbizalmát. Örüljünk a sikereinek, biztassuk, álljunk mellette, legyünk rá büszkék. Lehet, hogy nem mindenben olyan jó, mint matekból, ne szidjuk miatta. „Egész nap csak ülsz, ábrándozol, telefirkálod a papírt, miért nem mész inkább játszani az osztálytársaiddal, miért nem segítesz inkább anyádnak, miért nem vigyázol inkább a kishúgodra?” Ha azt érzi, rosszat tesz, ha matekozik, és nem értik meg a szülei, elveszítheti a kedvét. Persze, amellett, hogy szakkört vagy tanárt keresünk matematikából a gyereknek, törődnünk kell avval is, hogy amiben gyenge, azt erősítsük. Próbáljunk megfelelő sportot találni a számára, tanulja meg szépen kifejezni magát magyarul és más nyelven is. Akkor lehet belőle igazi tehetség, ha el tudja fogadtatni magát társaságban, nem teljesen elzárkózó, nem lesz „kocka”.
Néhány kiemelkedő matematikai Tehetségpont
– Matematikából mi az "optimális" életkor a fejlesztés elkezdéséhez?
Logikai játékokkal és rengeteg eszközzel már hatéves korban el lehet kezdeni a fejlesztést, legyen szó akár hátrányos akár tehetségesnek tűnő gyermekről. A gyerekek megfelelő módszerekkel játszva, észrevétlen tanulhatják meg a kisebb-nagyobb fogalmát, a becslést, vagy a mértékegységeket. Jól megfogalmazott kérdésekkel szoknak hozzá a szöveges példákhoz. Alsó tagozaton a matematikát tevékenykedtetéssel, játékkal, eszközök használatával lehet a legeredményesebben tanítani. A matematika tehetségfejlesztéshez a hozzáértők többsége a 12-14 éves kori kezdést ajánlja. Nem véletlen, hogy hosszú évek óta a speciális matematika tagozatos képzést 12 éves kortól indítják, és az sem, hogy a későbben érők számára lehetőséget adnak csatlakozásra a 8. osztály után.
– Hogyan ismeri fel a szülővel "szövetséges" pedagógus a tehetségeket? Hogyan erősítheti meg a szülő "tehetség-gyanúját"?
A szülő lehet elfogult a saját gyerekét illetően. A pedagógus iskolai környezetben látja a diákjait, össze tudja hasonlítani a többiekkel, és a tapasztalata is objektívabbá teszi az ítéletét. A tanulók matematika eredményei feladatokkal egyértelműen mérhetők, de egy jól felkészült matematikatanár néhány szóbeli kérdésére kapott válaszból nagy valószínűséggel még inkább látja a tehetség csíráját.
– Ön kire emlékszik szívesen tehetségsegítőként, akit a szülővel együttműködve felismert – és mi lett ezzel a gyerekekkel?
Én magam nem vagyok tanár – matematikusként végeztem, és akkor kerültem a matematika tehetséggondozás közelébe, amikor tíz éven át a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok szerkesztőjeként dolgoztam, majd később alapítványunk a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagja lett. Azok a középiskolások, akik a KöMaL feladatbeküldő pontversenyein bármilyen eredményt elértek, tehetségesnek mondhatók, az ő szüleiket már nem kellett meggyőzni, többségük a legjobb magyar egyetemeken (az utóbbi időkben külföldieken is) szerzett diplomát. Informatikusok, közgazdászok, fizikusok, vegyészmérnökök, informatikusok, tanárok, sőt egyetemi professzorok lettek belőlük. Ez utóbbira két egykori KöMaL-nyertes lány, Csörnyei Marianna és Gyarmati Katalin matematikus karrierje jó példa.
Nekem szerencsém volt szülőként: mindhárom fiam elég jó volt matekból, egyikük kifejezetten tehetségesnek tűnt már 10 évesen, ő a budapesti Fazekas gimnázium matematika tagozatán érettségizett. Ő is, öccse is mérnök-informatikus lett, bátyjuk viszont a Zeneakadémián végzett.
– Mi a tapasztalata a tanulmányi versenyekkel kapcsolatban? Mikortól érdemes versenyeztetni a gyerekeket matematikából?
Az országos szintű matematika versenyek már harmadik osztálytól indulnak, ezek a Kalmár László, Varga Tamás, Kenguru versenyek. Szerintem érdemes elküldeni rá az osztályból a matematikából legjobbakat, a versenyzés nagyon motiváló lehet. A rendszeres évenkénti versenyzés később a vizsgadrukk leküzdésében segít. Az Arany Dániel, az OKTV, a Kürschák versenyek a hazai legrangosabb középiskolás tehetségmérők. Persze az is előfordul, hogy a kudarc elveszi a kedvét valakinek attól, hogy később matematikával foglalkozzon. Pedig az egyetemen kiderül: lehet abból is jó matematikus, aki nem volt jó versenyző típus, és a matematika nem a versenyfeladatok megoldásából áll.
– Mikor jön el a KöMal ideje?
Általános iskolásoknak inkább az Abacus folyóiratot ajánlanám, a matematika és a fizika feladatok tekintetében itt szokhatnak hozzá a kisebbek a levelező versenyzéshez, ami több kitartást, a feladatok megoldásának alaposabb megfogalmazását igényli. Kivételesen már 7-8. osztályosok is beküldik a KöMaL pontversenyeibe havonta a megoldásaikat, de a versenyzők 90%-a középiskolás.
– Egyáltalán: hol, milyen gyakran és hogyan tegyék magukat próbára a gyerekek?
A KöMaL-nak több szinten vannak feladatsorai, kezdő 9. osztályosok a K, szakközépiskolások a C, gyakorlottabb gimnazisták a B, a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára készülők az A feladatsorokon nagyon sokat tanulhatnak. Emellett sajnos sokan évente több versenyen is indulnak, mivel igen szép számmal vannak helyi, körzeti, országos versenyek. Van, aki bírja, de nem mindenki, és ha a tanár állandóan a versenyre készíti a szakköröseit, akkor kevés idő marad a matematika szépségeinek és érdekességeinek megtanítására.