A pécsi Ciszterci Szent Margit Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium jó gyakorlatának elnevezése: Színházbarátok tehetségpáholyban. A program fejlesztői, Horváthné Csepeli Ilona és Tölcsér Valéria nem egyszerűen színházlátogatást szerveztek a kollégiumba járó középiskolás lánytanulóknak: kiemelt fontosságúnak tartották, hogy egyrészt felébresszék a kultúra iránti igényt azokban, akik ezt nem hozták magukkal otthonról, másrészt hogy a színház iránt eleve érdeklődő diákoknak olyan élményeket nyújtsanak, melyekkel közelebb kerülnek a világot jelentő deszkákhoz…
A tapasztalatai nyilván elsősorban Pécsre és a saját iskolájukra korlátozódnak, de mit gondol, mennyire jellemző ma egy középiskolásra, hogy rendszeresen jár színházba?
Középiskolai egyházi leánykollégiumunkban nemcsak egyházi iskolába járó diákok élnek. Amikor tizennégy évesen idekerülnek, nem igazán jellemző a színházlátogatási igény. Többségük még soha nem járt színházban, otthonról sem hozta magával az erre való igényt. Rá kell tehát vezetni őket, és meg kell adni a színházba járás lehetőségét. Ha pedig ezt az igényt a családból hozta magával, akkor nekünk csak annyi a dolgunk, hogy a meglévő érdeklődését fenntartsuk.
A jó gyakorlat célkitűzései között említik a kultúra befogadására való igény kialakítását. Meg lehet-e mondani, hogy elsősorban kik érdeklődnek a tanórán kívüli kulturális tevékenységek iránt?
Kollégiumunkba zömében kis falvakból, hátrányos helyzetű településekről, például az Ormánságból érkeznek diákjaink. Ki kell használni az érdeklődésüket, és megfelelő irányba kell terelni azt. Fontos a pedagógus példája, a kollégiumi légkör, és természetesen húzóerőt jelent az is, ha a saját baráti köréből akad erre nyitott társ. Különösen lényeges, hogy meg kell találni a számukra megfelelő színházi műfajt. Aki egyszer „megfertőződött” a színház világával, az nem gyógyul ki belőle soha.
Mit vár, illetve kér számon egy színházi előadástól egy mai fiatal? Azt is kérdezhetném: mi tetszik nekik és mit utasítanak el?
Vannak olyan műfajok, amit eleve elutasítanak. Ezek közé tartozik az opera, és gyakran a balett is. A Pécsi Nemzeti Színházban nagyon jó kezdeményezés indult el a Mesés Opera című sorozattal, melynek keretében a diákok fiatal művészek tolmácsolásában ismerhetik meg a kort, a művet, a szereplőket. Az előadást meg-megszakítva a kapott magyarázatok mellett személyesen tehetik fel kérdéseiket a szereplőknek. A diákok értékelik, ha a modern technika eszközeit használják a klasszikus művek előadásakor, itt példaként a Picasso kalandjai vagy a 39 lépcsőfok című előadást említeném. Nagyon népszerűek a beavató színházi előadások, ahol a diákok elmondhatják véleményüket, észrevételeiket a művel, az előadással kapcsolatosan. És úgy látjuk, különösen vonzó egy-egy fiatal színművész játéka, az ő személye a „mézesmadzag”.
Pécs színházi tekintetben a kevés különösen gazdag vidéki város közé tartozik, hiszen a Pécsi Nemzeti Színház mellett fiatal és alternatív csoportok is sikeresen működnek itt. A jó gyakorlat megvalósítása során a színházi élet mely szereplőire koncentráltak?
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a Pécsi Nemzeti Színház repertoárjában a balett-előadástól az operáig minden színházi műfajjal megismerkedhetnek kollégistáink. Újszerű volt a playback színházi előadás. Nagy sikere van a Janus Egyetemi Színház (JESZ) előadásainak. A tanulóink színházra hangolódását nagyban elősegítette a „Kulisszák mögé nézünk” program is.
Melyik műfaj vagy színházi nyelv kötötte le különösen a diákokat?
A Playback Színház interaktív előadása egyértelműen ilyen volt. Az emberi kapcsolatainkat bemutató, őszinteséget fel- és bevállaló előadás nagy hatást gyakorolt a diákokra. A JESZ előadásain a fiatal, lelkes egyetemista szereplők játéka, a színpadközelség bensőségesebbé teszi az élményt. Közkedveltek a musicalek és a Márkus Színház foglalkozásai. Jó kapcsolatunk van a Pécsi Nemzeti Színház fiatal művészeivel, akik szívesen zsűriznek a kollégiumi tehetségkutató programjainkon.
Mi volt a diákmentorok szerepe a programban?
A diákmentorok jelenleg egyetemisták, a volt tanítványaink közül kerültek ki, akik már kollégiumi ittlétük alatt is aktívan vettek részt az intézmény kulturális életében. A harmadik mentor egy fiatal kolléganőnk volt, aki szintén segített az értékközvetítésben.
Hogyan, milyen módszer szerint értelmezték, elemezték a színházban látottakat? Különösen izgalmasnak gondolom, hogy egy táncelőadást is a programba emeltek: hogyan beszélnek a fiatalok a táncról, ami alapvetően nem szóközpontú műfaj?
Előzetesen felkészült egy diákunk a Pécsi Balett történetéről és az előadásból. A premier előadás után megbeszéltük az élményeket, megosztottuk egymással gondolatainkat. Kézműves foglalkozáson illusztrációban fogalmaztuk meg a benyomásainkat, melyeket az előadás kiváltott bennünk. A programban részt vevő nagyszülők és szülők szívesen meséltek saját színházi élményeikről, a színházlátogatás akkori szokásairól, illetve a gyakorlatban is segítették leányaink kulturált megjelenését (frizurakészítés, sminkelés).
Miért tartják személyes ügyüknek a fiatalok színházba szoktatását?
Rendszeres színházlátogatók vagyunk. Igyekszünk felhívni a figyelmet a színházművészet – tágabb értelemben pedig természetesen a kultúra – fontosságára. Sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítani a Pécsett működő színházakkal. Látogathatjuk a főpróbákat, betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé, rendezvényeinken sok fiatal színész személyesen vesz részt. Több alkalommal szerveztünk színház- és múzeumlátogatást Budapestre is, Tölcsér Valéria kolléganőm a XIII. POSZT közönségzsűrijének elnökeként működött közre.
