A konferencia címe: Egymástól tanulunk. Ezt szó szerint értsük?
A KUTOSZ évente, mindig a téli időszakban rendezi meg hasonló című konferenciáját. A rendezvény célja, hogy fórumot biztosítson a kutatással foglalkozó kollégáknak eredményeik bemutatására. Ezt tágan kell érteni: előadnak olyan tanárok, akik saját kutatáson dolgoznak, de olyan kollégák is beszélnek, akik diákjaikkal együtt kutatnak, esetleg tanítványaik ilyen irányú munkáját segítik. Mindig közösen választunk témát a konferenciánkhoz, idén a Kutató tanárnak lenni alcímet választottuk. Nagyon aktuális a téma, hiszen az első mestertanári átsorolásokra már sor került. A rendezvényt azért is tartom lényegesnek, mert sok olyan emberrel van lehetőségünk itt találkozni, akik szívesen szánják erre a szabadidejüket, eljönnek, jól érzik magukat, töltődnek kicsit. És közben értékes emberi kapcsolatok születnek, fontos tapasztalatcsere zajlik, formális és informális keretek között is.
Egy korábbi konferenciájukról készült beszámolóban azt olvastam, hogy itt a fizikatanár végighallgatja a történelem szakos kollégát, és fordítva. Mennyiben hasznos ez a résztvevőknek?Úgy látom, és azt remélem, hogy valamennyien nyitottak vagyunk minden területre. Ezért lehet érdekes előadást hallgatni arról, hogy egy műszaki szakközépiskolában tanító kolléga milyen kutatást végez a diákjaival. Vagy arról, hogy ha egy tanárnak lehetősége nyílik a tanítványaival egy külföldi levéltárba utazni, ott mit csinálnak, meddig tud eljutni a diák ezzel a segítséggel. A programot színesíti, hogy általános iskolából, középiskolából és egyetemről is érkeznek tanárkollégák.
A leírás alapján az a benyomásom, mintha a konferencián a jó gyakorlatokat osztanák meg egymással.
A konferenciasorozatnak valóban ez az egyik célkitűzése, ugyanakkor az idei találkozó némileg rendhagyó lesz: a kollégáink mellett vendégelőadónk is lesz Lannert Judit személyében, aki számos, a kutató tanárokat vizsgáló felmérésben vett részt, és ezeket a nem széles körben publikált eredményeket osztja meg velünk. Összehasonlító vizsgálatot is végzett, így kiderül majd az is, hogy a hazai vizsgálatok hogyan viszonyulnak a nemzetközi tapasztalatokhoz. Különösen érdekes lehet, hogy egy külső szemlélő hogyan lát minket.
Utána viszont „belső” tapasztalatcserére is sor kerül majd.
Így van; a délután folyamán párhuzamos szekciókban folyik a munka. A kollégák dönthetnek, hogy egymás húszperces előadásait hallgatják, vagy inkább Gazsó-Fodor István Az önszervező anyag című kötetének bemutatójához és a szerzővel folytatott beszélgetéshez csatlakoznak. Tavaly összesen hetvenen jöttek el, idén is közel ennyi tanárkollégát várunk, akik részesei lehetnek egy különleges meglepetésnek is: a KUTOSZ által alapított Kajtár Márton-díjat is ezen a napon fogjuk átadni. A szervezet tagjai számára továbbra is ingyenes a konferencián való részvétel: szerencsére mindig megtaláljuk azokat a pályázatokat és támogatókat, akik látnak bennünk fantáziát, a pedagógusoknak így „csak” a szabadidejüket kell ránk fordítani.
A nap végén kerekasztal-beszélgetés is lesz. Kik és miről fognak itt beszélgetni?
Minden évben újítunk, ilyen program sem volt eddig.
Dr. Táborosi Zsuzsanna, a székesfehérvári
Lánczos Kornél Gimnázium tanára fogja moderálni a beszélgetést, ahová szándékosan nagyon különböző területek szakértőit invitáltuk. A humán területet
Kovács Imre Attila író, költő, a KUTOSZ tagja képviseli majd.
Kovácsné Dr. Nagy Emesét nem kell bemutatni: amellett, hogy a Miskolci Egyetem docense, a
hejőkeresztúri általános iskolai modell kidolgozója is.
Dr. Bárdos Jenőt, az egri Eszterházy Károly Főiskola Neveléstudományi Doktori Iskolájának programigazgatóját pedig azért hívtuk meg, mert fontosnak tartjuk, hogy fiatal kollégáink tudományos fokozatot szerezzenek.
Lehet már látni, hol van a kutató tanárok helye a köznevelési rendszerben?
Ahogy mondtam, az első mestertanári kinevezésekre már sor került, szövetségünk több tagja is megkapta az erről szóló dokumentumot. Úgy vélem, a rendszernek van létjogosultsága, a finomhangolás azonban még hiányzik: egy az egyetemről most érkező kollégának természetes dolog a portfólió elkészítése, de egy évtizedek óta oktató pedagógusnak sokszor nehézséget okoz a rengeteg adat és információ összeszedése. Bízom benne, hogy az anomáliák megszűnnek: a minisztériumban hamarosan egy munkacsoport fog azon dolgozni, hogy a mestertanár és a kutató tanár fogalmát, viszonyát meghatározza.
