– Három évvel ezelőtt még a Magyar Géniusz Program egyik szakmai vezetőjeként azt a célt fogalmazta meg, hogy létesüljön szerte az országban minél több Tehetségsegítő Tanács. Hol tart jelenleg ez a folyamat?– Amikor elindult a Nemzeti Tehetség Program, és annak első részeként a Magyar Géniusz Program, akkor a preambulumban megfogalmaztuk, hogy mindez nemcsak szakmai tehetségsegítő program lesz – bár a magyarországi szakmai alapokra építve szeretnénk megvalósítani –, hanem annál több, társadalomépítő program. Kissé félve írtuk le akkor ezeket a szavakat, mert nem tudtuk, mennyi valósul meg az elképzelésekből. De abban biztosak voltunk, hogy éppen attól válik nemzetivé a program, ha nemcsak a szakma képviselői vesznek benne részt, hanem a tehetséges fiatalok és a tehetségsegítő szakemberek környezete is tehetségbaráttá válik.
Ha a tehetséget értékén kezeli a helyi közösség, és az egész ország, akkor talán mindenki megérti, hogy közvetve vagy közvetlenül van tennivalója e téren. Kohéziós lehetőségként, kapocsként tekintünk tehát a tehetség-ügyre, amire nagy szükség van egy olyan társadalomban, ahol az összetartó erők meglazultak, megkoptak különféle törésvonalak miatt. E gondolat jegyében indult a Tehetségsegítő Tanácsok rendszerének kiépítése.
Úgy terveztük, hogy indulásként már húsz ilyen tanács létrejöttével elégedettek leszünk. Ma közel száz Tehetségsegítő Tanács működik. A megyék nyolcvan százalékában az egész megyét lefedő tanácsok szerveződtek. Sok kis térségben a települések kezdeményezésére jöttek létre a tanácsok, vagy az intézmények a meglévő kapcsolatrendszerüket rendezték és gondolták újra. Örvendetes, hogy több helyen civil szervezetek kezdeményezésére alakultak meg a tanácsok. Előfordult olyan eset is, amikor egy pályázat érdekében jött létre ez a szervezet, azonban itt sem csak arról van szó, hogy „kipipálták” volna projektben vállalt kötelezettséget.
A Tehetségsegítő Tanácsoknak a munkáját folyamatosan nyomon követve azt tapasztaltam, hogy a részt vevő személyek és intézmények ráéreztek az együttműködés ízére, az abban rejlő erőforrásokra.
A közelmúltban kérdőívvel fordultam a magyarországi Tehetségsegítő Tanácsokhoz, emellett elemeztem a regisztrációhoz benyújtott adataikat, és azt láttam, hogy igen komoly szakmai és társadalmi bázist jelentenek. A tevékenységük mögött mintegy 1800 jogi személyiséggel rendelkező szervezet található. Közel ezer azoknak a magánszemélyeknek a száma, akiket azért szólítottak meg a helyi közösségek, mert az adott térségben a teljesítményük, véleményük meghatározó. Ami pedig az erőforrásokat illeti, a kérdőívben rákérdeztem arra, hogy mi a legfontosabb ereje, mozgatórugója a tanácsok működésének. Örömmel tapasztaltam, hogy az első helyen a kapcsolatépítés, az együttműködés lehetősége szerepelt, azt követte az önkéntes munka bevonása a tehetségsegítésbe, és csak a harmadik helyen állt a pályázati forrásokhoz való hozzáférés.
– Ez azt mutatja, hogy a Tehetségsegítő Tanácsok munkájában – saját bevallásuk szerint – az érdekelvűséget megelőzi az értékelvűség?– Nem meglepő ez, hiszen a program lényege éppen az, hogy a kapcsolati tőkében rejlő lehetőségeket mozgósítsa. Nem egy Tehetségsegítő Tanács a helyi vállalkozókkal hozza kapcsolatba a tehetséges fiatalokat, bemutatkozási lehetőségeket teremt a számukra. Egy városnak, egy térségnek érdeke, hogy tehetséges fiataljait megtartsa. Országosan, de európai szinten is komoly probléma, hogy a kreatív, friss gondolkodású fiatalok középiskolai és felsőoktatási tanulmányaikat követően túlnyomó többségükben nem térnek vissza szülőföldjükre. Legtöbbjük azért nem tér haza, illetve távozik más országba, mert nem talál önmegvalósítási lehetőséget, és gyengülnek korábbi kötődései is. Többségükben még ott él az otthonhoz húzódó honvágy, kötődés a térséghez. Ha ehhez társítva tudunk számukra olyan programokat kialakítani, amiben megtalálják az önmegvalósítási lehetőségeiket, új alkotó közösségeket hozhatnak létre, akkor nagyobb esélyünk lehet a megtartásukra, tehetségük kiteljesedésére. Ez egy igen komoly esélyjavító és erőforrás-bővítő lehetőség! Mindebből egyértelműen látható, hogy a sokszínű gondolkodásra nyitott, valódi tehetségbarát társadalomra van szükség.
– Elnézve a Tehetségsegítő Tanácsok munkáját, úgy tűnik, nincs belőlük két egyforma: van, ahol a sport áll a tevékenység középpontjában, van, ahol a kétkezi szakmákra fókuszálnak, másutt a művészeti képzésre – ez nem jelent problémát?
– Sőt, még ennél is eklektikusabb a kép! Sokszor még egyazon tanácson belül is keveredik a Tehetségsegítő Tanács és a Tehetségpont funkciója. Ott, ahol a Tehetségpontok rendszere nem alakult még ki, nem tudtak még tehetségfejlesztő műhelyeket szervezni, oda a tanácsok közreműködésével közvetlenül kell eljuttatni az információkat, a tehetséggondozás szakmai ismereteit. és igen, van, ahol komoly hagyománya van a sportnak, ott sportműhelyek alakultak, és ezt nem is szabad megkerülni, mert e tevékenység az adott közösségek életének fontos része. Olyan is előfordul, hogy a tanács vezetőjének a személyisége, habitusa befolyásolja az egész szervezet működését.
Nem akarunk uniformizálni, a tevékenységük elindításához adunk egyfajta módszertani keretet, amelyben leírjuk, hogy milyen funkciói lehetnek a tanácsoknak szakmailag, társadalmilag, erőforrás-bővítés tekintetében, és ajánlunk jó példákat, gyakorlatokat arra, hogy ez a mindennapokban miként működhet. Nagy baj lenne, ha a tanácsok szerte az országban egyformák lennének. Elég, ha a legfontosabb szabályoknak megfelelnek. Nyitott partneri hálózattal rendelkeznek, transzparens a működésük, élő a kapcsolatuk a tehetséges fiatalokkal, a helyi közösségekkel.
Az említett alapfeltételeken túl a helyi sajátosságaiknak megfelelően ezernyi tartalmi, szervezeti megoldás alakulhat ki – és ez így szép!
– A Magyar Géniusz Program tehetségszakmai innovációja volt a Tehetségpontok hálózatának a létrejötte, valamint a Tehetségsegítő Tanácsok munkájának megalapozása, amiről eddig beszélgettünk. A Tehetséghidak milyen hasonló újítást mutathat majd fel 2014 közepén, a projekt végén?
– A Géniusz Program alapcélja az volt, hogy a tehetségsegítés szakmai rendszerét, eddigi tapasztalatait adja át, bővítse a hozzáférés lehetőségét a konkrét tehetségsegítő programokhoz. Több mint háromszázezer fiatal kapcsolódott be valamilyen módon a tevékenységekbe. A „Hidak” elnevezés pedig azt mutatja, hogy a meglévő tehetségszakmai rendszeren belül most már a konkrét szereplők, résztvevők közötti kapcsolatok erősödjenek, és az erőforrások egyre inkább maguk felé a tehetséges fiatalok felé irányuljanak.
A cél, hogy a már kialakult hálózat rendszerelemei között szoros funkcionális kapcsolat jöjjön létre a tehetséges fiatalok megtalálása, segítése és folyamatos figyelemmel követése érdekében. Nagyon bízom benne, hogy a tervezett 2014-2020 közötti Talentum programban már ezekre a hidakra, tudáselemekre építhetünk.
