Strand helyett könyvtár

Győri Jánossal, az ELTE PPK habilitált egyetemi docensével, a MATEHETSZ nyári irodalmi táborának szakmai vezetőjével beszélgettünk az itt kipróbált módszerekről és arról, milyen lehetőségek rejlenek az ifjú irodalmárok intenzív együttlétében.

 

- A megfelelő koncepció megtalálása komoly fejtörést okozott, mivel úttörő feladatot végeztünk Magyarországon: elsőként kellett kigondolni és felépíteni egy irodalmi tehetségtábort. A szakirodalommal összhangban itt két fő tehetségterületet különítünk el: szépírói és irodalomtudományi érdeklődésű tehetségekben gondolkodtunk. A hozzánk jelentkezők beküldött szövegeit figyelembe véve alakult ki végül három kisebb csapat: az epika, a líra, illetve az irodalomtudomány és -elmélet iránt érdeklődő fiatalokból. A visszajelzések alapján nagyobb igény lett volna a csoportok közötti átjárásokra. Ha lesz folytatása a tábornak, ezt biztosan figyelembe vesszük. 

 

- Míg a MATEHETSZ számos tábora az általános iskola felső tagozatos diákjait célozza, mi kifejezetten a 14-18 éves, középiskolás korosztályt szólítottuk meg. Az irodalmi tehetség még ebben a korban is nagyon nehezen megragadható, olyan csodagyerek, mint például Weöres Sándor, egy évszázadban egyszer, ha születik. A jelentkezők már a találkozás előtt igen izgatottak voltak, mivel a tábort először rendeztük meg, így hiába informáltuk őket részletesen arról, mi vár rájuk, nem tudták kortársaik véleményét kikérni róla. Ezért aztán intellektuális értelemben kalandvágyó, magas bizonytalanságtűrésű fiatalok érkeztek Szegedre az ország minden részéről. Külön öröm, hogy az ötvenfős táborban számos olyan diákunk is volt, aki kis településről vagy tanyáról jött. Egy dologban mind hasonlítottak: egytől egyig rendkívül motivált, kreatív gyerekekkel ismerkedtünk meg. 

 

- Pedagógiailag azt tartanám helyesnek, ha mind a diákok, mind az oktató munkatársak kicserélődnének, mások lennének egy esetleges következő alkalommal. A tábornak célja volt egy erős szociális hálórendszer kiépítése a gyerekek között, a diákok és a hozzájuk életkorban közel álló doktori hallgatók körében, továbbá a fiatalok és a neves egyetemi oktatók között. Ahhoz, hogy ez komoly, hosszú távon is működőképes hálózattá válhasson, szükségesnek látom az újabb találkozások megteremtésének a lehetőségét. 

 

- Olyan mestereket hívtunk meg, akik saját területük kiváló, elismert szakemberei. A prózai csoportot Barnás Ferenc és Vörös István, a lírásokat Erdős Virág, Horváth Viktor és Schein Gábor, az irodalomtudományi csapatot Bókay Antal, Gere Zsolt, Milbacher Róbert és Molnár Gábor Tamás irányította. Hozzájuk csatlakozott még két kör: három jeles középiskolából vezetőtanárok, továbbá három egyetem doktori hallgatói. A koncepció része volt az is, hogy lehetőség szerint olyan oktatók kerüljenek itt munkakapcsolatba, akik korábban nem dolgoztak együtt. A hosszú távú hatások között a leendő közös oktatói-kutatói projektek is szerepelnek tehát. És persze a továbbtanulás is témává vált: voltak olyan gyerekek, akik a szegedi, pécsi vagy budapesti oktatókkal beszélgetve máris eldöntötték, hová felvételiznek majd. 

 

- A nemzetközi példák és a mi tapasztalatunk is azt mutatja, hogy ha sok nagyon tehetséges gyereket összeeresztünk, akkor érdemes őket komolyan megterhelni, mivel ez számukra nem fárasztó, hanem inspiráló, motiváló közeg lesz. Ennek jegyében papíron a nyolc óra munka, nyolc óra feltöltődés és nyolc óra pihenés elve szerint dolgoztam ki a tábort. Végül módosítottunk a menetrenden, előtérbe helyezve a kreatív, alkotó foglalkozásokat: a mesterekkel való találkozókon túl több önálló lehetőséget kaptak a gyerekek. Volt, amivel éltek, mással nem: a Babitsék által gyakorolt klasszikus önképzőköri forma például kevésbé vált be, mivel a diákok a hierarchia helyett inkább a paritásos viszonyokat részesítették előnyben. Összességében napi két-három hosszabb foglalkozás volt az oktatókkal, esténként pedig a doktoranduszok, illetve a vezetőtanárok tarthattak előadást résztémákból. Kísérő programokat is szerveztünk éjjeli városnézéstől a Tisza-parti strand meglátogatásáig. Minket is meglepett, hogy a gyerekek többsége ez utóbbi helyett inkább a könyvtárat választotta… 

 

- Ideális találkozások tanúi lehettünk: az írók és költők megilletődve szembesültek azzal, hogy – a doktori hallgatók lelkiismeretes előkészítő munkájának köszönhetően – a gyerekek nem csak a főműveiket ismerték, de már a róluk írt szakirodalom javát is tanulmányozták. Olyan neves alkotókat hívtunk tanítani, akiknek bíztunk a kreativitásában, ugyanakkor aggódtunk is amiatt, hogy a sok különböző törekvés hogyan kerül végül egyensúlyba. Végül mindenki megtalálta a megfelelő módszert: volt, aki saját vagy írótársa szövegét elemezte a fiatalokkal, mások a gyerekek műveivel foglalkoztak. Schein Gábor például a csoportjába járó tizenkét gyerek előzetesen beküldött anyagából gondosan kiválasztott tizenkét igen jó lírai művet, melyek mindegyikében előfordult egy-egy komoly technikai hiba. A részletes elemzés során aztán közösen tárgyalták meg, hogy legközelebb hogyan lehet ezeket elkerülni. 

 

- Egyrészt a minket gálánsan és szakszerűen vendégül látó Somogyi Könyvtárban közös felolvasást rendeztünk a frissen született művekből. Másrészt már megkezdődtek a munkálatai egy közös elektronikus kiadványnak, melyben az oktatók és a diákok közös, erre az alkalomra készített írásai kapnak helyet. Ez nem csupán örök emlék, de fontos publikáció is lehet mindannyiuk számára.