A MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) által közzétett Gazdagító programpárok felhívás keretében a tanév során, de tanórán kívül zajló rendszeres foglalkozási sorozat összekapcsolódik egy a tanéven kívüli kiegészítő programmal, így erősítve az évközben megszerzett tudást. A nyíregyházi székhelyű Denevér Barlangkutató és Szabadidősport Egyesület 2013-ban akkreditált Tehetségpontként nyert az alprojekten: az egyesület munkatársával, Nagyné Matolcsi Judittal a hagyományos tájfutás és a Trail-O közötti eltérésekről és a toleranciára nevelésről is beszélgettünk.
- Mit kell tudni a Trail-O-ról?
- Mozgássérülteknek találták ki a sportágat, azért, hogy akár kerekesszékkel is lehessen versenyezni. Tájékozódási alapon működő sport, hasonló elveken működik, mint a tájfutás, de a résztvevők körét kiszélesítették, hiszen ezt a tevékenységet bárki űzheti: kerekesszékesek vagy kisebb mozgásszervi problémával rendelkezők épp úgy, mint egészségesek, de várjuk a jó fizikumúakat és a gyengébbeket is, fiatalokat és időseket. Mindenki számára elérhető családi, szabadtéri sport.
- Miben más a Trail-O, mint a hagyományos tájfutás?
- Nem az idő és a fizikai képességek dominálnak, hanem a nagyon pontos tájékozódás és térképismeret. Trail-O, azaz „Trail-Orienteering”: a „trail” ösvényt, nyomot jelent angolul. Itt nem térhetünk le az ösvényről, vagyis a kijelölt útvonalról, azon haladva, a térkép alapján kell azonosítani a pontokat. A gyorsaságnak így elenyésző szerepe van, a logikai képességek, az absztrakció iránti fogékonyságnak sokkal nagyobb terep jut.
- Milyen készségeket igényel a Trail-O?
- A legfontosabb a jó tájékozódási képesség, az, hogy az ismert szabályok alapján a térkép elvont jelrendszere mögött meglássuk a valóságot, azaz felismerjük a térképen megjelölt helyszíneket. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Megállunk egy ponton, megnézzük, mi szerepel a térképen és a terepen kihelyezett bóják közül azonosítjuk a megfelelőt. Ez korántsem egyszerű feladat: a legfeljebb öt kihelyezett bójából csupán egyetlen valódi, esetleg egy sem. A jelrendszer, a bóják és minden más feltétel szinte teljesen megegyezik a hagyományos tájfutáséval, de a Trail-O más szemléletet követel.
- Mennyire reális elképzelés ma Magyarországon, hogy terepen lehessen közlekedni kerekesszékkel?
- Verseny vagy bemutató esetén szigorú szabályok szerint kell kiválasztani a pályát. Alapfeltétel, hogy kerekesszékkel végig lehessen rajta menni, meg lehessen fordulni. Előnyt jelent, hogy például egy városhoz képest jóval kisebb területet kell akadálymentesíteni, de kétségkívül alapos előkészítést igényel a feladat. A Trail-O versenyeket nem önállóan, hanem főleg tájfutóversenyek részeként rendezik meg Magyarországon. Országos és nemzetközi megmérettetések vannak, para és nyílt kategóriában három korosztályt különböztetnek meg a gyerektől a felnőttig, így összesen hat kategóriában lehet versenyezni. Általában úgy bonyolítják le ezeket az alkalmakat, hogy a hagyományos tájfutóknak is legyen lehetőségük bekapcsolódni.
- Ők hogyan birkóznak meg a Trail-O speciális követelményeivel?- Első alkalommal nagyon meglepődnek. Amikor az ember az erdőben fut és látja, hogy a megfelelő pont közelében van, akkor egyszerűen odamegy és azonosítja, itt viszont nem lehet letérni az ösvényről, messziről kell dönteni. Más a horizont is, hiszen úgy kell a pontokat kitűzni, hogy a kerekesszékes versenyző szemszögéből lehessen őket jól látni, ezért az egészséges embereknek esetenként muszáj lehajolni vagy leguggolni, hogy egyáltalán megtalálják a helyszínt.
- Hogyan lehet edzeni, felkészülni?
- Természetesen alaposan el kell sajátítani a szabályokat, vagyis a dolog elméleti hátterét, de rengeteget és nyitott szemmel kell járni a természetben a versenyeken kívül is. Amikor sétál az ember, érdemes elgondolkodni, hogy melyik tereptárgyat hogyan tudná térképen jelölni.
- Van itt jó taktika?
- Mindig a terep adottságai határozzák meg a taktikát, de nagyon rákészülni nemigen lehet a versenyekre. Tudjuk, hogy a nemzetközi megmérettetéseken ez másképp van, de Magyarországon még gyerekcipőben jár a mozgalom: az országos bajnokságon összesen körülbelül százan indultak, felnőttek és gyerekek vegyesen. Ennél jóval nagyobb kör érdeklődik a Trail-O iránt, akik javarészt ismerik egymást, tartják a kapcsolatot. Családias, összetartó közösségről beszélünk.
- Hogyan került kapcsolatba a sportággal?
- Gyermekeim és a barátaim érintettek a tájfutásban, így cseppentem ebbe a világba. Szociális munkásként kapcsolatban állok egy kerekesszékes kisfiúval, aki nagyon szeretett volna valamit sportolni, ő inspirált, hogy elmélyedjünk a Trail-O-ban. 2013-ban a MATEHETSZ által közzétett felhívás erősített meg minket abban, hogy ideje szervezett, komoly keretek között is foglalkozni vele. Az a célunk, hogy Nyíregyházán és környékén minél több kerekesszékes számára elérhető és kipróbálható legyen a sport.
- Hogyan keresik meg őket?
- A
Gárdonyi Géza Általános Iskola évtizedek óta az integrált oktatás híve, először az ő segítségükkel vettük fel a kapcsolatot mozgásukban korlátozott gyerekekkel, így kezdtük el népszerűsíteni a programot. Jelenleg a húszfős csoportunk több mint negyede rendelkezik valamilyen mozgásszervi problémával, de a csapat nyitott az egészséges, esetleg kevésbé ügyes fiatalok előtt is. A cél, hogy együttműködjenek, közösen dolgozzanak.
- Hogyan zajlanak a foglalkozások?
- Eddig két találkozó zajlott le, a téli időszakban tantermi körülmények között ismerkedünk az elméleti alapokkal, tavasszal pedig a szabadban kipróbáljuk mindezt gyakorlatban is. Már csak azért is, mert a résztvevők közül sokak számára egyáltalán nem hétköznapi dolog a természetjárás.
- 2013 őszén regisztrált Tehetségpontként a Denevér Barlangkutató és Szabadidősport Egyesület. A barlangászkodás mellett milyen misszióval rendelkezik az egyesület?
- A természet megismertetése és megszerettetése egyértelműen a céljaink közé tartozik. Hiszünk a szemléletformálás lehetőségében: minél több embernek meg akarjuk mutatni, mit lehet csinálni és mit nem egy erdőben vagy védett területen. Felhívjuk a figyelmet olyan apró szépségekre is, amik mellett nap mint nap elmegyünk.
- Mivel foglalkoznak az egyesület tagjai civilben?
- Nagyon széles és változatos körről beszélünk: műszaki vagy szociális területről is érkezett tag, de bolti eladó is van köztünk. Igyekszünk minél több fiatalt bevonni azért, hogy legyen ennek a szép és értékes mozgalomnak utánpótlása, hiszen a mostani huszonéves és harmincas generáció életéből kimaradt ez a szabadidősport. Az egyesület egyébként a barlangkutatáson kívül, ami a fő irányt jelenti, számos tevékenységet űz: kerékpározás, úszás, gyalogtúra, tájfutás is szerepel a repertoáron. Ez utóbbi révén jött képbe a Trail-O is.
- A Gazdagító programpárok kiíráson nyertek. Milyen célokat valósítanak meg a támogatásból?
- Szeretnénk, ha a pályázati időszak végére lenne egy aktív réteg, amely rendelkezik alapismeretekkel a területen és versenyeken is elindul. Egy olyan csapatot akarunk létrehozni, ahol a kerekesszékes és az egészséges emberek számára természetes, hogy együtt dolgoznak. Fontos, hogy lássuk és értsük, hogy a mozgásukban korlátozott emberek is ugyanolyanok, mint mi: tudnak és akarnak is sportolni és versenyezni. A pályázat lezárultával szeretnénk kinyitni a kört, a szomszédos megyéket is bevonnánk. Mert Trail-O-zni bárki képes és alkalmas. Csak akarni kell.
