A MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) által kiírt
Határtalan lehetőség felhívásra jelentkezett
Mátyás Gergő és
Tóth József is: a kiemelkedően tehetséges fiatalok külföldi tapasztalatszerzését, bemutatkozását és tehetségfejlesztését támogató program keretében 2013 májusában Brnóba utazhattak, ahol a
IX. Nemzetközi Fúvósversenyen mindketten dobogóra állhattak. Az akkor tizenegyedikes Mátyás Gergő a tuba kategória első korcsoportjában különdíjat kapott, míg az akkor tizedikes Tóth József a harsona kategóriában ért el első helyezést.
Józsi elmondja, hogy a nagyszerű eredmény egy sikerszériába illeszkedett: felkészítő tanára, Barkóczi László akkor javasolta neki, hogy jelentkezzen a brnói megmérettetésre, amikor a X. Országos Szakközépiskolai Harsonaversenyen már a dobogó legfelső fokára állhatott az ifjú zenész. Brno után pedig még egy verseny következett: a Budapesten második alkalommal megrendezett
Corpus Országos Harsonaverseny első díját szintén Tóth József kapta. A
Pécsi Művészeti Gimnázium büszke jeles tanítványára, hiszen a honlapon jelzik: ezzel az eredménnyel a zeneművészeti tagozat legkiemelkedőbb versenyteljesítményét nyújtotta a most tizenegyedikbe járó harsonás.
Aki eredetileg, úgy nyolc évvel ezelőtt még tenorkürtön kezdett játszani, aztán az általános iskola utolsó osztályában váltott harsonára. Az ok prózai: tudta, hogy középiskolában már nem tanítják a tenorkürtöt. Erős, nívós versenynek tartja a brnóit, az ott elért jó eredményének pedig szerinte köze van a hazai terepen korábban megszerzett győzelemhez. A csehországi versenyen szigorúbbak voltak az előírások, az elvárt anyag is jóval komolyabb tudást követelt, mint a magyarországi megmérettetésen, ráadásul az összes szakközépiskolás egyetlen csoportot alkotott, függetlenül attól, ki melyik korosztályba tartozott, vagyis ki mennyi tapasztalattal rendelkezett.
Brnóban a zsűri a kiállást és a hangszínt értékelte, de a díjjal elismerték a játék rendezettségét is, azt, hogy minden magabiztosan és rendben zajlott a színpadon. Így a produkció végén a meghajlás is, amit Józsi egy tanárával korábban külön gyakorolt, hiszen az is a fellépés szerves része még. Bár érezte, hogy jól ment a dolog, mégis meglepődött, hiszen a megosztott első hely másik díjazottja nála három évvel idősebb volt… 2015-ben újra megrendezik Brnóban a versenyt, ahol Tóth József újra indulni fog.
A brnói versenyen, ahol a magyar mellett cseh, szlovák és lengyel versenyzők léptek fel, szerinte erős volt a mezőny, bár megjegyzi: a pécsi „különítmény” tagjai érezhetően, vagyis jól hallhatóan többet gyakorolnak, mint külföldi kollégáik. „Ha nincs iskolai elfoglaltság, akkor mindig fújok, lyukasórákban is, aztán meg délután kettőtől vagy négytől akár késő estig.” – feleli arra a kérdésre, hogy mennyit próbál. Nincs megállás: ebben az eredményben ott vannak a próbákkal eltöltött szombatok és vasárnapok is, amikor otthonából vonattal ment be Pécsre, hogy felkészítő tanárával gyakorolhasson.A cél, hogy ne jöjjön közbe semmi gikszer, vagyis ne csússzon hamis hang a játékba. Édesanyja türelmesen viseli az otthoni gyakorlást, édesapjának már kissé más a véleménye, de a szülők természetesen mindenben támogatják tehetséges fiukat. Aki a Corpus Quartet által hagyományteremtő céllal tető alá hozott, 2013. május végén második alkalommal megrendezett országos versenyt főleg az utánpótlás felfedezése és a hasonló érdeklődésű kortársakkal való találkozás szempontjából tartja lényeges alkalomnak.
Ami a távolabbi kilátásokat illeti, Tóth József elárulja: harsonásként kevésbé népszerű pályát választott, mint ha a trombita mellett teszi le a voksát. Európában főleg csak zenekarokon belül lépnek fel harsonások, szólóhangszerként nem igazán jellemző, nem akkora iránta a kereslet. A pécsi gimnázium elvégzése után Budapesten a Zeneakadémián, vagy pedig külföldön próbál szerencsét.
Mátyás Gergő biztos abban, hogy külföldön folytatja a zenész pályát: a müncheni főiskola egy neves professzorához szeretne járni. Ő tubán játszik, ami ritka hangszer, alig néhányan választják, Gergő mégis ebből szeretne megélni. A legvalószínűbb pálya számára, hogy egy szimfonikus zenekar tagja lesz, hiszen szólista tubás szinte nem is létezik, emellett mindenképpen kell tanítani vagy játszani egy együttesben.
Gergő megismerkedése a tubával meglehetősen kalandos: mindig is nagybőgőzni akart, kiskorában a kaposvári katonazenekar koncertjén büszkén rá is mutatott a hangszerre, és nem ábrándította ki szülei válasza, hogy az egyáltalán nem a nagybőgő, hanem a tuba… Az általános iskola első osztálya óta játszik a hangszeren, átlagosan napi két-három, de a versenyfelkészülés időszakában – mint most is – akár napi négy-öt órát is gyakorol. Egy rézfúvós kvintettel február végén Szegeden a VII. Országos Kamarazene Versenyen játszik, majd áprilisban Debrecenben a 37. Rézfúvós, Ütőhangszeres Találkozó és Versenyen lépnek fel, ahol a főleg főiskolás résztvevők mellett „konzisokat” is várnak a szervezők.
A Határtalan lehetőség program segítségével meglátogatott brnói versenyről, ahol különdíjjal jutalmazták játékát, Gergő elmondja, hogy két fordulóból áll, mindkettőben kötelező, illetve kötelezően választható darabokat kell játszani. A népes zsűri az egyes teljesítményeket szubjektív, illetve objektív kritériumok szerint is mérlegeli. Az intonáció, a tempó természetesen összevethető minden versenyző esetében, de a hangszín vagy a zeneiség megítélése mindig egyéni ízlés függvénye. Úgy becsüli, hogy a versenyen összesen két-háromszázan indulhattak, a rézfúvósok (trombita, kürt, harsona, tuba) mellett egy fafúvós hangszer, a fagott szakértői is felvonultak a környező országokból.
Mátyás Gergő szeret versenyezni, szereti megmutatni azt a tudást, amit felkészítő tanárától, Beregi Andrástól és másoktól elsajátított. És persze az is számít, hogy az egyetemi felvételinél az önéletrajzban nem mutat rosszul egy kiemelkedő versenyeredmény.
