Szegedi általános iskolások három nyelven végeztek fizika és kémia kísérleteket. Interjú.
Az előző tanévben Tóth Károlyné kémia-fizika, Dunai Ágnes angol, továbbá Bencsik Róbert német szakos tanárok kivételes együttműködésének köszönhetően a szegedi Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium falai között olyan délutáni foglalkozásokra került sor, melyek keretében az ötödikesek alapvető fizikai és kémiai jelenségekkel és akár otthon is könnyen bemutatható kísérletekkel ismerkedtek meg a magyar mellett német és angol nyelven. Tóth Károlynéval a jó gyakorlat létrejöttéhez szükséges előfeltételekről, a kísérletek nyelvi és természettudományos hasznáról is beszélgettünk.
Honnan jött a foglalkozások ötlete?
Az iskolánk nemrég lett tehetségpont, az indulás lendülete, a tanév elején első alkalommal megrendezett tehetséghét sok jó ötletet hozott. Amikor Dunai Ágnes kolléganőm meglátott az asztalomon egy angol nyelvű, egyszerű kísérleteket tartalmazó könyvet, eszébe jutott, hogy ezt mi is kipróbálhatnánk. Csatlakozott hozzánk Bencsik Róbert is, így a magyar és az angol mellett a német nyelvet is bevettük a programba. Bárki bekapcsolódhatott, de a tehetséggondozó osztály elérése volt a fő cél: a foglalkozások kifejezetten az ötödikeseknek szóltak, akik vagy angolt, vagy németet tanulnak: szerettük volna, ha belekóstolnak egy másik nyelvbe is. Az ötödikeseknek még nincs kémia- vagy fizikaórájuk, a természetismeret óra inkább földrajzi vagy biológiai tananyagra összpontosít, holott muszáj már ekkor odafigyelni rájuk: meg kell ágyaznunk a természettudományos érdeklődésüknek, hiszen a kíváncsiság, a nyitottság megvan bennük, legfeljebb megkopik kicsit, mire hetedikben találkozunk az első fizikaórán. Az okok között ott lehet, hogy kevés a tapasztalati úton történő tanulás: beszélhetünk róla hosszan, hogy a súrlódás hőt fejleszt, de ha egyszer a saját bőrén is érzi, akkor mindjárt megérti a jelenséget és emlékezni is fog rá.
Tanári oldalról milyen felkészülést kívántak ezek a foglalkozások?
Nagy kihívást jelentett, de azért is tanítunk, mert azt valljuk, hogy folyamatosan meg kell újulni. Hármunkon kívül az egész tantestület részt vett az előkészítő munkában, hiszen amikor kigondoltam egy elvégezhető kísérletet és az angolos kolléganő néhány mondatban összefoglalta a lényegét, voltak komoly fejtörést okozó kifejezések: egy angol szakos tanár ritkán találkozik például a halmazállapot-változás terminussal. Épp ezért a nyelvszakosok lelkesen szálltak be a munkába, személyes élményeiket is bevetették, mivel cél volt, hogy létező, ne csak a szótárban fellelhető kifejezéseket használjunk.
Milyen szempontok szerint álltak össze a kísérletek?
A tananyaghoz nem illeszkedhettek, hiszen az ötödikesek még nem tanulnak fizikát. A nyelvi rész sem befolyásolt: bíztam a kollégáimban, hogy pontosan tudják, mit tud befogadni egy ilyen korú gyerek. Hatvanperces foglalkozásokat terveztünk, ami rendkívül szűkre szabott idő: a találkozók fele-fele arányban teltek a nyelvi-elméleti, illetve a gyakorlati-kísérleti résszel. Az ideális létszám tíz-tizenöt fő egy ilyen foglalkozásnál, de volt alkalom, amikor harmincnál is többen tolongtak az asztalok körül. Fontos szempont volt, hogy érdekes és biztonságos kísérletek kerüljenek sorra: olyan eszközökkel és vegyszerekkel dolgoztunk, amelyek bármelyik háztartásban fellelhetőek.
Vagyis ügyeltek arra, hogy otthon is folytatható legyen a kísérletezés?
Pontosan, amit az iskolában tanultak, meg lehetett mutatni anyának vagy a kistesónak, ráadásul olyan kísérletekről beszélünk, amik nem tudnak nem sikerülni. Lényegesnek tartottam tudatosítani, hogy nemcsak bűvész szakkör vagyunk: a tudás megszerzésének gyakorta kimarad az a fázisa, hogy akkor tud valaki igazán valamit, ha azt el tudja magyarázni, meg tudja mutatni másoknak. És persze ilyenkor rádöbben a gyerek, ha nem ért valamit, és rá is kérdez arra.
A programban részt vettek diákmentorok is. Mi volt az ő feladatuk?
Jelentős szerepük volt a sikerben: a Karolina gimnáziumi részéből jöttek, vagyis szerencsés módon házon belül sikerült őket bevonni. Minden lehetséges módon közreműködtek: amikor felírtuk idegen nyelven a kifejezéseket, ellenőrizték a gyerekek füzetében, hogy jól írták-e le őket, de a kísérleteknél is besegítettek, ha valaki nem bánt olyan ügyesen az eszközökkel. A kiírásban feltétel volt a diákmentorok bevonása, ami nagyon bevált: úgy gondolom, legközelebb már eleve így hirdetjük meg a szakköröket. És bár az idősebb diákok közül egyik se ezért jött, de a most már minden középiskolásnak kötelező közösségi szolgálat – ami nálunk régóta létezik szeretetszolgálat néven – részeként „elkönyvelhették” a részvételüket.
Hogyan zajlott le egy-egy foglalkozás? 
Minden gyerek egy füzetben vezette a foglalkozáson tanultakat. Minden alkalommal először a nyelvi kérdéseket tisztáztuk: a táblára három hasábban felírtuk három nyelven a foglalkozás címét, a kísérlet leírását, szükség esetén kiegészítettem, hogy mit fogunk csinálni. Ezután további magyarázat helyett az angol szakos kollégával elvégeztük a kísérletet, a szükséges kifejezéseket újra kigyűjtve, mondatba foglalva, majd ezt átismételtük, végül jött a német rész és az újabb ismétlés. Ezután közösen végeztük el a kísérletet a gyerekekkel az óra második felében. Érdekes volt látni, hogy volt, akiket a nyelvi rész vagy a fizikai elméleti háttér érdekelt, míg mások a manuális-gyakorlati résznél találták fel igazán magukat.
Mondana néhány bevált kísérletet?
Némelyik kísérlet inkább a fizikához kötődött, mások a kémiához kapcsolódtak. Ahogy mondtam, cél volt, hogy ne varázsóra legyen, hanem a gyerekek értsék meg a vonatkozó jelenségeket. Nagy siker volt, amikor zsinórtelefont építettünk két pohárral, vagy amikor szívószálakból pánsípszerűséget fabrikáltunk. Nagy öröm volt látni, mennyire kreatívak a gyerekek: több kísérletet „továbbfejlesztettek”, minket is meglepve ezzel.
A program külső helyszíneken is folytatódott.
Óriási előnyünk, hogy Szegeden vagyunk, hiszen az egyetemről szívesen jönnek segíteni az oktatók, hogy megszerettessük a természetet a fiatalokkal. A csillagvizsgáló volt az egyik külső helyszín, amit azért választottunk, mert már a tehetséghéten kiderült, hogy izgatja a gyerekeket az űr világa. A Tudáskapuban a csoport egyik fele környezetvédelmi kérdésekkel ismerkedett, a többiek pedig izgalmas fénytani kísérletek részesei lehettek. Végül a Szegedi Vadasparkban a biológia szakos kolléganővel való konzultáció eredményeként tananyagcentrikusan kértünk foglalkozásokat. Itt a kígyósimogatás mellett például állati koponyákat vehettek kézbe és tanulmányozhattak a résztvevők.
Hogyan foglalná össze a foglalkozássorozat céljait?
Mindenképp lényeges volt a két idegen nyelv és a magyar összehasonlítása, továbbá annak tudatosítása, hogy a nyelvtanulás sosem öncélú, hanem segít minket abban, hogy tájékozódni tudjunk a világban, akár még a természettudományos kérdésekben is. Amellett, hogy az alkalmazás szintű nyelvoktatást készítettük elő, a gyerekek természettudományos ismereteinek tapasztalati úton történő bővítése is lényeges volt. Persze nem mindegyik kísérlet volt mindenki számára egyformán izgalmas, mégis jöttek és folytatták a kalandozást velünk. Mi pedig amellett, hogy sok erőt merítettünk a gyerekek ötleteiből a napi óratartáshoz, a kérdéseikből megértettük, hogy mit nem értenek, amikor a konkrét szaktárggyal találkoznak később. Büszke vagyok rá, hogy mi, tanárok is együtt tudtunk dolgozni: egymásra voltunk utalva és kiegészítettük egymás munkáját.
