A jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológus mesterszakán tanuló Molnár Anna idén kapta meg a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács „Felfedezettjeink” fődíját. Anna december 9-én három fiatal tehetséggel együtt veszi át a Stephen W. Kuffler Kutatási Ösztöndíjat. A Kuffler Alapítvány az orvos- és élettudomány területen jelentős eredményeket felmutató, kiváló kutató diákokat ismeri el a pénzjutalommal járó ösztöndíjjal.
Egy veled készült korábbi interjúnkban azt mondtad, hogy még nem kötelezted el magadat a biológia egyetlen területe mellett sem. Ezt továbbra is így gondolod?Valóban nem tudom pontosan megnevezni azt a kutatási területet, témát a biológián belül, amivel életem végéig szeretnék foglalkozni, nem zárkózom el semmi elől. Az már elég biztos, hogy a molekuláris genetika, sejtbiológia valamely tudományterületén fogok maradni. Évek óta a vastagbéldaganatokkal és azok molekuláris jellemzőinek vizsgálatával foglalkozom a Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Tumorbiológiai Laboratóriumában, de sok más területtel is szívesen foglalkoznék. Eddig két külön projektben is dolgoztunk ezen a témán: először egy fehérjét, most pedig kis RNS-molekulákat vizsgálunk azért, hogy a vastagbéldaganatok molekuláris sajátosságait jobban megismerjük és ezzel hozzájárulhassunk a daganat korai felismeréséhez és a terápia hatékonyságához. Bár már régóta foglalkozom a vastagbéldaganatokkal, különösen izgalmassá teszi a munkámat, hogy nem egyfajta, hanem különböző jellegű molekulákkal és sejtműködés szabályozási mechanizmusokkal is foglalkozhatok. Mostanában egyre jobban elkezdett érdekelni a genetikai vonal: szívesen elmélyülnék fejlődésgenetikai témákban is.
A Kuffler-ösztöndíj megpályázásához kutatási tervet kellett készíteni. Mit vállaltál a pályázatban?
Kutatási előzmény volt a már említett fehérjével (mTOR) való vizsgálódás, amivel összekapcsoltuk a mostani, új projektet, amire tulajdonképpen az ösztöndíjat is megkaptam. A körülbelül két évtizede felfedezett ún. mikroRNS-molekuláknak nagy jelentőséget tulajdonítanak a sejtek működésének szabályozásában. A mikroRNS-ek képesek a fehérjék képződését meggátolni. Most olyan mikroRNS-eket is vizsgálunk, melyek a már kutatott mTOR fehérje és az mTOR működését szabályozó más fehérjék képződését befolyásolják. Nemrég, november közepén az ELTE-n megrendezett Biológus Tudományos Diákköri Konferencián harmadik díjat kaptam és továbbjutottam az országos fordulóba, illetve korábban, áprilisban a SOTE Orvos-, Fogorvos- és Gyógyszerésztudományi Diákköri Konferenciáján II. díjjal jutalmazták a mikroRNS-kutatásaink eredményeinek bemutatását.
Mire fordítod az ösztöndíjjal járó pénzjutalmat?
Ez egy diákoknak szóló ösztöndíj, vagyis nem egy kutatás elindítására vagy finanszírozására kapjuk. Az összeget a kutatásaink eredményeinek bemutatására, vagyis konferencia részvételekre fogom fordítani. A pénzjutalom azonban eltörpül amellett, hogy mekkora szakmai és tudományos elismerést jelent számomra a díj, hiszen a pályázatainkat elbíráló bizottság tagjai világszinten elismert és kiváló szakemberek. A díj azt is kifejezi, hogy érdemes ezekkel a témákkal foglalkozni, és hogy az eddigi sok kísérlet és kitartó munka meghozza a gyümölcsét. Ez új erőt és lelkesedést ad a kutatómunka folytatásához.
A már említett interjúdban szerényen fogalmaztál, kis célokról beszéltél. Továbbra is hasonló léptékben gondolkodsz a kutatásaidat illetően?
Lehet, hogy szerényen fogalmazok, de ennek ellenére nagyon keményen dolgozom azért, hogy hasznos és eredményes munkával töltsem az egész életemet. A természettudósok minden kutatási eredménye hozzájárul ahhoz, hogy pontosabb képet kaphassunk a természetről, a környezetünk működéséről és annak szabályairól. Ha egy kísérlet eredménye nem is tűnik a gyakorlatban használható, „alkalmazható” tudásnak, akkor is segít a világunk átfogóbb és komplexebb megértéséhez, ami közvetetten később akár valóban az emberek életét is segítheti. Engem elvarázsol az a bonyolult és összetett világ, ami minket, az élőlényeket felépít és körülvesz. Kíváncsi vagyok működésére és szabályaira, éppen ezért szeretnék kutató lenni. Most diákként kóstolok bele a tudományos megismerés folyamatába, de mint a legtöbb tudós, én is szeretném, ha egyszer majd a munkámmal az emberek egészségének vagy életvitelének javulásához is hozzájárulhatnék.
