Interjú a 2017-es Felfedezettjeink pályázat fődíjasával.
Wendler Enikő 17 éves tanuló, fuvolista. Az ifjú tehetség már kisgyermekkora óta tudatosan készült a zenei pályára, jelenleg a bécsi Zeneakadémia növendéke. Eddigi sikereiről, a Felfedezettjeink ösztöndíj elnyeréséről és jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Hogyan lettél egy nagyon neves külföldi intézmény tanulója? Mesélj erről az útról, hogyan kezdődött mindez?
Muzsikus családba születtem: édesapám operaénekes, édesanyám zenetanár, nagypapám évtizedekig a Győri Filharmonikus Zenekar igazgatója és trombitaművésze volt. Amióta az eszemet tudom, fuvolázni szerettem volna. Kilenc éves voltam, amikor – hosszas kérlelésem eredményeként - szüleim beírattak a győri zeneiskolába és Marosné Kovács Tünde növendéke lettem. A világ legboldogabb gyermeke voltam! Hamar különleges kapcsolatba kerültünk mi hárman: a fuvola, Tünde néni és én. Gyönyörű évek voltak számomra! 14 évesen a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Konzervatóriumába felvételiztem és Romos Zsolt tanított tovább. Szép év volt, de nem éreztem igazán jól magam. Úgy éreztem, nekem több kell. Ezért szüleim bíztatására felvételiztem a bécsi Zeneakadémiára és habár akkor még csak 15 éves múltam, úgy érzem ez volt a legjobb döntés. Felvettek és most itt vagyok. Szerintem nincs boldogabb ember nálam a földön! Olyan közeg vesz körül, ami nagyon inspiráló és hajt előre, valamint a tanáraimmal (Florian Aichinger és Prof. Barbara Giesler Haase) is nagyon jó kapcsolatban vagyok.
Számos hazai és külföldi sikert könyvelhetsz el magadnak a fuvola területén. Mi az, amire a legbüszkébb vagy mindezek közül?
A legeslegbüszkébb a New York-i győzelmemre vagyok, mert egyedül csináltam végig. (Vivo International Music Competition New York, 2016 korcsoport győztes – szerk.). Visszagondolva még egyszer nem merném megtenni, de annyira hirtelen jött a lehetőség, hogy szerencsére nem volt időm gondolkodni. Felültem a repülőgépre és mentem, életemben először egyedül. Az első kör után azt gondoltam, hogy ennél a versenynél kevés lesz az, amit tudok, de szerencsére nem lett igazam. Nagyon boldog voltam, hogy első helyezett lettem és meghívást kaptam a győztesek gálájára is, így lehetőségem volt újra utazni - már sokkal bátrabban – és a legjobbak között is sikerült győznöm!
Hogyan töltöd a szabadidőd? Mi az, ami a zenén kívül még foglalkoztat?
Talán nagyképűnek hangzik, de nincs szabadidőm. Tízedik osztályba járok a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnáziumában, így ha nem utazom, vagy gyakorolok, akkor igyekszem behozni a lemaradásomat. Németül is tanulnom kell, mert Bécsben ugyan nagyon toleránsak a tanáraim és a társaim, ezért angolul beszélnek velem, de a következő tanévben már németül szeretnék beszélni. Egyetlen kikapcsolódásom mostanában a sport: igyekszem minél többször futni és vasárnaponként reggel a Nagypapámmal együtt úszunk. A mozgás mindig is jelen volt az életemben, kicsi korom óta úszom, lovagolok és néhány évig vívtam is.
A Felfedezettjeink ösztöndíjat jelölés alapján lehet elnyerni. Téged a győri Talentum Műhely és Tehetségpont jelölt. Hogyan fogadtad a jelölést, mit jelent számodra ennek az ösztöndíjnak az elnyerése?
Nagyon nagy megtiszteltetés. Nem is mertem feltételezni, hogy Győrben figyelemmel kísérik az utamat. Nagyon megható, hogy egyre többször kérnek fel győri rendezvényekre. Örömmel és büszkén megyek mindig. Anyukám mindig azt mondja, hogy „Ott vagy otthon, ahol szeretnek!” Nem kérdés, hogy ez az otthon Győrben van! Ezért vagyok nagyon szomorú, hogy egyre kevesebb időt tölthetek abban a gyönyörű városban. Köszönöm a Talentum Műhely és Tehetségpontnak, hogy engem találtak méltónak erre a megtisztelő címre!
Mit jelent számodra a tehetséggondozás?
Nagyszerű dolognak tartom, hogy egyre több szervezet valóban segít. Nem kihasznál, majd félredob, hanem valóban, önzetlenül segít. Eddigi életem valamennyi fontos állomásánál mindig ott volt a gondoskodó támogatás. 2016-ban a Nemzet Fiatal Tehetsége ösztöndíját kaptam, a 2016/2017-es tanévben bécsi utazásaimat az Új Európa Alapítvány támogatja. Ezeken kívül, amikor szükség volt a segítségre Győr Város polgármestere, magánszemélyek, New York konzulja is a segítségünkre voltak, hogy az álmokból valóság legyen. Szombaton Bukarestbe, júliusban Salzburgba utazom nagy nemzetközi versenyekre, ebben a győri Kantharosz Alapítvány segít.
A támogatások nélkül mindez nagyon nehéz lenne. Négyen vagyunk testvérek, a 4 éves Somán kívül mindannyian komolyan tevékenykedünk: Virág 13 éves, a Magyar Táncművészeti Egyetem balett növendéke, Vajk 9 éves, szertornázik és ütő hangszereken játszik. Szüleink igyekeznek mindent előteremteni, de ennyi mindent szinte lehetetlen. Remélem, rászolgálunk a bizalomra és a támogatók jó befektetésnek tartják, amikor segítenek.
Ki az, akire számíthatsz, hogy zenei érdeklődésed, kíváncsiságod által minél jobban megismerd a lehetőségeidet?
Elsősorban a szüleimre. Anyukám rendszeresen böngészi a weboldalakat, keresi a legmegfelelőbb versenyeket számomra. Ha megvan a következő cél, akkor jöhet az apukám feladata, hogy támogatókat keressen. A pályázatokat is ők kutatják. Szüleim a zenei fejlődésemben is nagyon sokat segítenek, hiszen mindketten muzsikusok. Bécsben a tanáraim sok olyan dologgal ismertetnek meg, amivel eddig még nem találkoztam. Nagyon gyorsan rászoktattak az alapos munkára és arra, hogy a félkésszel soha ne elégedjek meg, így a gyakorlásom mostanra már teljesen átalakult. Órák hosszat csak technikai feladatokat végzek és egyenlőre nagyon élvezem. Olyan dolgokat tudok megcsinálni a fuvolán, amiről korábban álmodni sem mertem volna. Lengyel Andrea zongoraművésszel pedig Budapesten rendszeresen tudok együtt muzsikálni. Nagyon nagy segítség, hogy az előadási darabjaimat az első pillanattól kezdve kísérettel tudom játszani és persze Andrea is nagyon sokat hozzá tud tenni a sikerhez, hiszen ő egészen más szemszögből nézi a darabokat. Szóval szerencsére nagyon sokan vannak körülöttem, amiért nagyon hálás vagyok!
Milyen feladatokat látsz magad előtt? Hogyan látod a jövődet? Milyen terveid vannak: az ösztöndíj felhasználására, és későbbre?
Sok feladat tornyosul most előttem, hiszen szombaton repülök Bukarestbe a fuvolisták nagy európai versenyére, ahol 108 induló van. Július 10-11-én Salzburgban versenyzek a Grand Prize Virtuoso-n a Mozart Saal-ban, november 4-5-én pedig újra New Yorkba utazom a Golden Classical Music Awards-ra. Teljesül a nagy álmom, hogy a Carnegi Hall-ban muzsikálhassak! Nyáron játszom néhány koncerten, de igazából egy kis pihenésre vágyom a szeretteimmel. Szeptembertől újra indul a tanév és remélem az idei évhez hasonló, nagyszerű dolgok várnak rám megint. Két év múlva érettségizek, utána pár évig még mindenképpen Bécsben szeretnék maradni. Mindezeken felül is legfőbb vágyam, hogy Berlinben Emmanuel Pahud tanítványa lehessek, ezért veszem minden nap a kezembe a fuvolát.
Mit üzennél a hozzád hasonló fiatal tehetségeknek, illetve kortársaidnak, hogy ők is megtalálhassák mindazt, amiben jók?
Az Anyukám mindig azt mondja nekem: „Hidd el, hogy meg tudod csinálni!” Nos, én ezt üzenem mindenkinek, akinek nagy álmai vannak, de fél megtenni az első lépéseket: Hidd el, hogy meg tudod csinálni!
